Egy ugyanolyan hétfő délelőtt volt, mint a többi. A nap szépen sütött, a madarak csicseregtek a fákon. Yusuke Urameshi éppen az egész világra dühösen rugdosott egy régi konzervdobozt Tokyo egyik forgalmas utcáján Eredetileg iskolába készült,(három hét után végre rászánta magát. Hogy megkörnyékezi az iskola területét), de ott az igazgató elvette a kedvét, mert megint intőt kapott a sok hiányzás miatt. Az még rontott a hangulatán, hogy az iskola előtt Kuwabara akkorát csapott a hátára, hogy az majdnem beszakadt.

A járókelők tudták, hogy ha Yusuke ilyen dühös, nem érdemes hozzászólni. Ezért legtöbben jó messziről elkererülték. Kivéve két furcsa egyént: egy középmagas copfos hajú lányt, és egy kis termetű fekete ruhában lévő fiút.

- Yusuke várj!-kiáltotta Botan

- Na, idefigyelj Botan!-tört ki az indulat Yusukéból.-Elegem van abból, hogy egész nap a nyomomban vagy! Nem vagyok vak, láttalak! Mit akarsz?

- Csak… Van valami a hátadon.

- Iiiigen? És mi az???!!!-most már üvöltött.

- Már reggel akartam szólni, de te úgy tettél, mintha nem vennél észre.

- Bökd már ki!

- A hátadon egy cédula van…

- Ugye nincs semmi sem rá írva?- kérdezte Yusuke rosszat sejtve.

- Na jó fölolvasom:

Yusuke a nevem.

Kicsi a fejem,

Kevés az agyam,

Ezért hülyén érzem magam.

Yusuke arca lángolt a dühtől és a szégyentől. Kuwabara „ütötte” rá reggel, ez tuti!

-         KUWABARA!!! Most meghalsz!!!!- ordította.

-         Jaj, de megijedtem most Urameshi!-hallatszott Kuwabara hangja. Körülnéztek, de senki nem látta sehol.

-         Gyere elő, te gyáva féreg, és küzdj meg velem!

-         Hihihi! Először keress meg!!

Ekkor egy magas fekete hajú lány sétált arra.

-  Micsoda bombázó!- szólt Yusuke.

- Sziasztok! Egy perverz szerzetest keresek, nem találkoztatok vele?

- Én látom!- szólt Botan. A szerzetes kézen fogta, és ezt kérdezte:

- Mondd csak, lennél a gyermekeim anyja?

PUFF!!

-Eszemben sincsen te perverz disznó! Én még élvezni akarom sokáig a fiatalságot! A fiúknak a lányok mind csak arra kellenek? Hát hova fajult a világ?

- Édesem, mond meg szépen, hogy hívnak?!- szólt Yusuke a lányhoz.

- A nevem Kagome Higurashi. Hiába próbálkozol nálam, már foglalt vagyok.

- Én is! Csak egy kalandra gondoltam!

- Hát úgy látszik, a mai fiúk tényleg csak arra gondolnak…- jegyezte meg Kagome.-Tulajdonképpen Mirokuért jöttem. Szelleműzésre hívtak egy palotába. Egy hercegnő lakik ott, aki nagyon fél a szellemektől.

- Ó, bízd csak rám, mármint a problémát. Imádom a munkámat… Egyébként hova tűnt Inuyasha?

-Inuyasha? Csak nem az a kutyafülű idióta?- ugrott le egy fáról a fekete srác, aki nem volt más, mint Hiei.

-MI AZ HOGY IDIÓTA?- szólt Inuyasha, aki időközben előkerült. - Hogy mersz így beszélni velem, tökmag?Különben is, ez az én szövegem.

- Igenis idióta vagy! Mer a múltkor elvetted a hajlakkomat! Tudod mennyibe kerül egy ilyen márkás az illatszerben?- üvöltött Hiei.

- Tésztában, akarom mondani tisztában vagyok vele, ezért vettem el a tiedet! De nekem nagyobb szükségem van rá, hiszen szebb a hajam ,mint neked!- szólt Inu, és meglobogtatta  hosszú haját.

- Ha! Méghogy szebb! A vége törik, nem vetted még észre?

- Na ebből elég! Az én hajamat senki se cikizze!- kiáltott, és előhúzta a Tetsaigát.

Elkezdtek verekedni Hieiel azért a célért, hogy kinek szebb a haja.

-         Gyere Miroku, menjünk innen!- szólt Kagome.- Majd este visszajövünk Inuyasháért. Talán addigra abbahagyják. Talán..

-         Kuwabara! Most már igazán előjöhetnél! Küzdeni támadt kedvem nekem is! Gyer.. – félbehagyta a mondatot mert valamit hallott az egyik bokornál. Oda is lopózott gyorsan.

-         Igen, bébi ne hagyd abba, igen, igen, igen….Most sikerülni fog, csak ne hagyd abba, igen, igen, már majdnem jó, még egy kicsit dörzsöld, igen, igen…

-         Micsoda erkölcsi fertő!- háborodott fel Yusuke.- Tudom hogy ott vagy Kuwabara!

-         Naná Urameshi! Beszállsz te is?

-         Micsoda!? Te szégyentelen! Hogy mersz kiskorút megrongálni? Különben is, mit fog szólni Yukina, ha ezt megtudja?

-         Most miért lettél olyan ideges? Azt kérdeztem, hogy beszállsz-e tüzet csiholni?

-         Tüzet csiholni?- hökkent meg Yusuke.

-         Igen! Tudod Botan meg van fázva, ezért arra gondoltunk, hogy tüzet rakunk. Mivel nem volt nálunk sem gyufa, sem öngyújtó, úgy gondoltuk csiholunk.

-         Hát… Izé.. Akkor tévedtem. Szóval akkor.. Nos megyek is.

Mikor Yusuke elment. Botan így szólt:

- Remek voltál bébi! Ezt teljesen elhitte. És most témázgassunk megint!

Időközben Inuyasha és Hiei még mindig harcoltak, de most már mindegyikük ki volt fáradva. Yusuke egy ideig nézte őket, de aztán megunta, így inkább elment a közeli játékterembe.

-         El kell ismernem jó kardforgató vagy tökmag .- szólt  Inuyasha lihegve.

-         Te is elég ügyes vagy!Alábecsültelek  kutyaúr…

-         MI AZ HOGY KUTYAÚR? MOST MEGHALSZ TE NYOMORULT!- Inuyasha nekirontott Hieinek, és elkezdte vágni a haját.

-         Ne, ne a hajamat ne! Elismerem, győztél!- siránkozott Hiei.

-         Na csak azért!GYŐZTEM!!!!!!

-         Nem hinném! Most jön a visszavágó!- ugrott fel Hiei, és ott termett Inuyasha előtt. Egy gyors mozdulattal levágott Inuyasha hajából.

-         Jaj ne!!! A hajam! Mi lesz most így velem? Uram Isten!

-         Csak visszakaptad. Tudd meg milyen érzés!

-         De akkor is én győztem!Hihihi! Hahaha! Hihihi-hahaha! Enyém a fődíj!

-         Na jó, most te nyertél. Itt az utalvány a fodrászhoz .- mondta Hiei, és odanyújtotta Inunak az utalványt.

-         Sziasztok! Végeztünk mi is!- mondta Kuwabara, aki ebben a pillanatban jött ki a bokor mögül Botannal a nyomában.- Urameshi elhúzta a csíkot?

-         Én nem tudom, mással voltam elfoglalva .- mondta Inuyasha, és utálkozva Hieire nézett.

-         Halihó! Megjöttünk!- Kagome, Miroku, és Yusuke közeledett feléjük. Mindhárman tűzpirosak voltak.

-         Mi történt veletek?- kérdezte a nevetéstől fuldokolva Inuyasha.

-         Jaj. Ne is mond! Miroku kitalálta hogy menjünk le a tengerpartra. Yusuke időközben csatlakozott hozzánk .- kezdte a mesélést Kagome.- Na szóval Yusuke elaludt a napon, és teljesen leégett a bőre. Miroku ki akarta próbálni a grillsütőt, de valaki meglökte. És arccal belevágódott a sütőbe. Ő így égett le.

-         És veled mi történt?- kérdezte Inuyasha.

-         Ööö…

-         Kagome csak szimplán bekente magát naptejjel, de kiderült, hogy allergiás rá, és telesen kipöttyösödött tőle.- mondta Miroku.- Próbálta ledörzsölni magáról, de csak jobban kivörösödött tőle. Szóval ez történt.

-         És ti mitől vörösödtetek el?- kérdezte Yusuke Kuwabarától.

-         Izé…  A tűz csiholástól.

-         Haha! Szerintem menjünk el a legközelebbi kórházba. Ráférne mindenkire.

-         Oké!- mondták kórusban.

Ezzel a kis csapat következő úticélja a kórház volt. Mindenki vontatottan és tűzpirosan vonszolta magát.

Útközben Miroku újra feltette a kérdést Botannak:- Mondd csak, nem gondoltad meg magad? Mármint ami a gyereket illeti.

PUFF!!!!!