Mint ahogy az közismert, az egyik legfontosabb japán étel a rizs. A rizstermesztés viszont nem japán találmány, hanem kínai. I. e. 300 körül került át az országba. Azelőtt halásztak, vadásztak ill. árpát, hajdinát termesztettek. A rizstermesztés elterjesztése sem volt könnyű, hiszen japán nagy része hegyvidék, elég kevés a rizstermesztésre alkalmas terület. Ezért a rizs evése a XIX. század végéig luxus volt, csak gazdagabbak és néhény rizst termelő farmer jutott hozzá.

A VIII. századig szokás volt húst enni, ha nem is gyakran és nagy mennyiségben, csak egy kis darabot ízesítésképpen. Tejet is ittak. Azonban a Buddhizmus elterjedésével előbb korlátozták a húsevést és tejivást, sőt egy időben teljesen tilos is volt. A XI-XII. században érkezett a szójaszósz és a tofu, szintén Kínából. Ekkoriban alakult ki a központosított hatalom, így viszonylagosan kezdtek jobban élni, legalábbis az urak. Kezdett kialakulni az igazi japán konyha, elsősorban a főúri konyha, nagy lakomákat csaptak, melyeknek fokozatosan alakult ki a stílusa, megalapozva ezzel a mai konyha hagyományait.

A portugál és holland kereskedők megjelenése a XVI-XVII. században komoly változást hozott, sok új alapanyag zöldség, gyümölcs, fűszer került be az országba és megismertek új eljárásokat is, mint például a bundában sütés, vagy az olajban sütés, amelyet azidáig nem használtak.

A megismert új ételeket hamar beépítették a hagyományokba, sokszor persze erősen adaptálva a helyi viszonyokhoz.

A következő nagy változást a II. világháború hozta, pontosabban az ország gyors gazdagodása. Japán előtte ugyanis meglehetősen szegény ország volt, nem sokan gondolhattak a kulinális élvezetekre.

Innentől számítható ismét a marha és csirke népszerűbbé válása és megjelent a sertés is. Igaz, ezeket a húsokat a mai napig sokkal kisebb arányban fogyasztják, mint mi. Érdekes, hogy tejet és tejterméket viszont azóta sem fogyasztanak. Ennek jól látható a következménye, sok öreget láttunk az utcán, akik a kalciumhiány következtében megdöntött derékkal és borzasztóan meggörbült lábbal tudnak csak járni. Mostanában nagy kampány van, hogy rávegyék az embereket a tejfogyasztásra, gyerekekkel már szinte mindenki itat tejet.

Néhány alapvető élelmiszer

Szószok:

-Szójaszósz: szójarügyekből, sóból és búzából készült ízesítőszer.

-Sake: tizenöt fokos rizsbor. Számos ízben és minőségben kapható.

-Mirin: édes rizsbor. Kizárólag főzéshez használják.

-Rizsecet: lágy és édes aromájú ecet, a sushi rizshez elengedhetetlen.

-Szezámolaj: fehér szezámmagból sajtolják és csak ízesítésre használják.

-Dashi: a japán konyhában az alaplé. Helyette a húslé is használható.

-Miso: ízesítőszerként használt sós krém. Fehér, sárga és vörös változata van.

Zöldségek:

-Wasabi: japán torma.

-Ecetes gyömbér: a fiatal, még nem szálas gyömbér gyökere.

-Daikon: Japán jégcsapretek. Csípős, enyhén kesernyés ízű.

-Shitake: jellegzetes ízű japán és kínai gomba.

-Tofu: szójasajt.

Fűszerek:

-Szezámmag: magas zsírtartalmú, olajos mag. Szerintem mindenki ismeri.

-Gari: gyömbér.

-Sansho: szecsuáni zöldbors.

Rizs és tészta:

-Gohan: japán rizs.

-Udon: búzalisztből gyúrt, hosszú, spagettiszerű tészta.

-Wontolapok: lisztből és tojásból összegyúrt tésztalapok.

Algák:

-Kombu: hatalmas tengeri algafajta.

-Hijiki: fekete színű alga. Nagyon tápláló, proteinben, ásványi agyagokban, kalciumban és káliumban gazdag.

-Arame: a hijikihez hasonló alga, de annál puhább, íze lágyabb és édesebb.

-Wakame: rengeteg kalcium és kálium, valamint negy mennyiségű B és C-vitamin található benne.

-Agar-agar: tápláló, ásványi agyagokkal telített, lágy ízű, természetes zselatin.