Hulló csillag

By Orsi

1. rész

5 év telt el, amióta Kagome a középkori Japánba került. Azóta Narakut legyőzték, de nagy árat kellett fizetni érte. Kouga a farkasok vezetője sajnos meghalt, amit Kagome nagyon nehezen tudott feldolgozni, mert nagyon jó barátok voltak. Inuyasha is sokat változott, mert megölte Kikyout és Kagome mellett maradt. Sango és Miroku a kis csapattal tartott, de már nem annyira érdekelte őket a szellem vadászat.

Egy kis tisztáson Kagome szaladt el sírva. Már megint összeveszett Inuyashával, de most nagyon megbántotta a szellem. Tudta, hogy Inuyasha úgy is utána megy, de már nem érdekelte. Elhatározta, hogy soha többé nem szól hozzá. Olyan sértő dolgokat mondott, hogy azt nem tudja olyan könnyen feldolgozni, mint a többit. Sokáig futott és nem is tudta, hogy merre. Csak az volt a lényeg, hogy minél messzebb kerüljön innen. Ahogy szaladt megbotlott egy kőbe, amitől a földre került. Nem volt ereje, hogy felálljon. Ott sírt tovább a földön. Pár óra múlva Inuyasha könnyen megtalálta Kagomét. A miko a földön feküdt és sírt. A félszellem soha nem hallotta annyira sírni Kagomét, mint most.

-Kagome?

-Mit akarsz? Hagyj békén!

-Sajnálom és nem akartam ilyeneket mondani.

-De mégis megtetted! Hogy voltál képes olyanokat mondani.

-Mondtam, hogy sajnálom! Nem akartalak megbántani.

-HOGY NEM AKARTÁL?

Kagome gyorsan felállt a földről és Inuyasha szemébe nézett. Olyan düh és harag csillogott a szemében, hogy a félszellem egy percre megijedt tőle.

-MI A FENÉT KÉPZELSZ MAGADRÓL?- üvöltötte Kagome

Ezzel egy időben Kagome egy akkora pofont adott a félszellemnek, hogy Inuyasha megtántorodott. Nem szólt egy szót sem, mert tudta, hogy igaza van.

-Kagome én úgy sajnálom! Ha tudom, hogy hallod akkor nem szólok egy rossz szót sem Kougáról.

-Azt megértem, hogy utáltad, amikor még élt, mert azt hitted, hogy szeretem, de most hogy meghalt… Tudod, ő mindig megvédett, ha te nem voltál a közelben.

-Tudom!

-És azt hogy értetted, hogy én most mindent alárendelek ennek?

-Mindenki segíteni akar neked, hogy túl legyél rajta, de te senkitől nem fogadsz el segítséget. Ezt nem kellene elmondanom, de Sango és Miroku már nagyon unja, és már el akarnak menni. Őszintén, most már én is nagyon unom.

-Ezért mondtad, hogy jobb lenne, ha haza mennék?

-Nem! Tudod, hogy nagyon szeretném, hogy maradj, de egy kicsit meg vannak viselve az idegeid.

-Szóval azt mondod, hogy felesleges vagyok itt?

-Nem! Tudod, hogy ez nem igaz. Nagyon szeret mindenki, de mióta Kouga meghalt, azóta veled nem lehet bírni. Túl kell tenned magad rajta. Az már fél éve volt.

-Jól van!

-Gyere ide!

Inuyasha magához ölelte Kagomét, aki erre el kezdett sírni. Nagyon szerették egymást, de ezt még eddig nem mutatták ki. Inuyasha gyengéden megcsókolta Kagomét, majd mikor befejezték a csókolózást lassan vissza is indultak. Nem szóltak egymáshoz, mert nem tudtak mit mondani a másiknak. A csöndet Inuyasha törte meg.

-Kagome! Akkor mi most…

-Igen! Szerintem jobb lesz, ha nyíltan kimondom, oké?

-Igen!

-Együtt vagyunk és szeretlek!

-Én is!

Inuyasha megfogta Kagome kezét és így mentek tovább. Amikor visszaértek Sango és Miroku nagyon meglepődött, hogy Kagome és Inuyasha kézen fogva jönnek. A szellemirtó lány odarohant barátnőjéhez és megölelte.

-Jaj Kagome! Azt hittem, hogy valami bajod esett.

-Sango! Tényleg itt akartatok hagyni, ha nem változom?

-Gondolkoztunk rajta, de…

-Megváltozom, csak nem hagyjatok el, oké?

-Rendben.

Ezután folytatták az útjukat. Egy hete mentek a szellemek után. Ez idő alatt Kagome gyökeresen megváltozott. Olyan volt, mint régen. Sokat nevetett és mindig cukkolta kedvesét. Inuyasha és Kagome között virágzott a szerelem. Inuyasha egy percet sem hagyott ki, hogy a mikoval legyen. Minden kívánságát leste. Nagyon boldogok voltak.

2. rész

Egy szép tavaszi napon egy barlangban szálltak meg, mert esett az eső. Sokat nevettek, de valami beárnyékolta a boldogságukat. Senki nem tudta, hogy másnap a kis csapat el fog válni.

Másnap mikor felébredtek, Inuyasha és Kagome látta, ahogy Sango és Miroku nincsenek ott velük. Sango és Miroku kora reggel elindultak, mert úgy döntöttek, hogy egy időre elhagyják a mikot és félszellemet, hogy megbeszéljék a problémájukat. Csak egy búcsúlevelet hagytak, amibe leírták, hogy egy hónap múlva visszajönnek, de most egyedül hagyják őket. Kagome nagyon el volt szomorodva, hogy a legjobb barátai itt hagyták őket. Inuyasha nem értette, hogy erre miért volt szükség.

Lassan elindultak, hogy egy közeli falu szellemét megöljék, mert sokat hallottak róla, hogy szegény falusiak életét megkeseríti. Úgy félúton járhattak, amikor találkoztak egy erős szellem csapattal.

-Kik vagytok? És mit akartok a területünkön?- kérdezte az egyik.

-Semmit, csak el szeretnénk jutni.- mondta Kagome

-Jól fogalmaztál kislány, mert csak el szeretnétek jutni.

-Tsö! Ha rajtam múlik, akkor könnyebben átjutunk rajtatok, mint hogy észre vennétek!

-Egy nyomorult félszellem nem beszéljen nekem.

Inuyasha alig pár perc alatt megölte a szellemeket. Nem voltak erősek, de valamiért olyan érzése volt, hogy valaki direkt mondta a szellemeknek, hogy támadja meg őket. Már jó pár órája nagyon ideges volt és valami nem tetszett neki. Kagome és ő tovább indultak. Kagome is nagyon idegesnek tűnt, de nem szólt egy szót sem.

-Nem gondolod, hogy ez nem…- kérdezte Kagome

-Direkt volt! Nekem is ez a véleményem. Nem tetszik, hogy ennyire könnyen elbántam egy csapat teljes szellemmel. Mintha valaki direkt küldte volna őket oda.

-De szerinted ki? Naraku?

-Nem! Tudod, hogy ő már nem él és szerintem nem képes már visszajönni ebbe a világba.

-Csak szerinted? Ez engem nem nyugtatott meg.

-Látom rajtad, de ne aggódj, mert nem lesz semmi baj és vigyázok rád.

-Tudom!

Kagome egy gyengéd, de mégis érzelem dús csókot adott Inuyashának. A fiú fülig pirult, de viszonozta a dolgot. Elindultak, hogy megkeressék a szellemeket. Az út közepén láttak egy öreg anyókát, aki feléjük tartott, de nagyon gyenge volt. Inuyasha és Kagome segített neki.

-Köszönöm szépen!- mondta az anyó

-Nincs mit, de miért sétálgat egyedül?- kérdezte Inuyasha

-Éppen az egyik ismerősömhöz megyek.

-És hol lakik?

-Túl messze! Sajnos nagyon sokára érek oda

-Akkor mi elkísérjük az anyót, rendben?- ajánlotta fel Kagome

-Sajnos oda még ti is messze vagytok, de ha van egy kis időtök, akkor elmesélem, hogy hova tartok.

-Szívesen meghallgatjuk a történetét.- mondta Inuyasha

Kagome furcsállta is, hogy Inuyasha ennyire segítőkész, de arra gondolt, hogy a napokban történő események hatására lehet.

Az anyó és a kis szerelmes pár elsétáltak egy sziklához és leültek rá. Az anyó nagyon elfáradt, pedig Inuyasha a hátán vitte.

-Amint már mondtam, és egy barátomhoz megyek, hogy meglátogassam. Szegény elég sokat dolgozott az életében. Ahová én igyekszem az én testvérem. Mivel a férjem meghalt pár éve így csak rá számíthattam, de sajnos Timuno pár hónapja meghalt. A sírja egy messzi faluban van, és hozzá igyekszem. Minden hónapban elmegyek hozzá, hogy beszélgessek és imádkozzak hozzá. Szegény mindig azt mondta, hogy mindig ott lesz mellettem, csak gondoljak rá. Ő azt vallotta, hogy minden ember és szellem, tehát minden élőlény egy csillag. Ha eljön a csillag ideje, akkor szépen lehullik, tehát meghal. Amikor valaki hulló csillagot lát, egy élőlény, akár ember akár szellem meghal. Azt beszélik, hogy van itt egy boszorkaféleség, aki jobban ismeri ennek a történetét. Mindenkinek megvan a csillaga, amit nem is sejt, de ha bármikor az égre néz, csak az ő csillagát pillantja meg először. Timuno egyszer megmutatta, hogy melyik az ő csillaga. Akkoriban már nagyon beteg volt. Azután, hogy megmutatta, már két csillagot láttam az égen. Pár hónap múlva láttam, ahogy a csillaga lehullik. Rögtön tudtam, hogy mi történt és másnap indultam is a faluba. Mikor odaértem, akkor már mondták, hogy szegény meghalt. Ez biztos úgy hangzik, mintha egy szép mese lenne.

-Igen egy kicsit!- mondta őszintén Kagome

-Gondoltam, de vannak ennek a történetnek egy másik oldala.

-Igen? És mi?

-Már említettem, hogy van egy boszorkány a közeli erdőben. Ő a tudója ennek a dolognak, mert ehhez a történethez tartozik egy jóslat, amit ez a boszorkány jósolt meg 50 éve. Azt fecsegték a falusiak, hogy ez a jóslat egy személyről szól.

-Tényleg, akkor mi köze van a csillagokhoz?

-Sajnos én azt nem tudom, de ő biztos tudni fogja.

-Akkor menjünk és kérdezzük meg, mert nagyon érdekel.- mondta Inuyasha

-Vigyázzatok, mert nagyon veszélyes. Abba az erdőbe senki nem mer menni, mert a boszorkány megbünteti a betolakodókat.

-Mi nem félünk. Sok mindent átéltűnt már együtt, ugye Inuyasha?

-Igen! Mi erősek és bátrak vagyunk.

-Jól van gyermekeim, de vigyázzatok magatokra, de most már mennem kell. Vár Timuno.

-Elkísérjük?- kérdezte Inuyasha

-Nem kell! Szeretek egyedül menni. Nem kell aggódni. Én nem olyan egyszerűen halok meg.

-Jól van! Viszlát!

Inuyasha és Kagome lassan elindult a megadott irányba. Nagyon kíváncsiak voltak, hogy a csillagoknak mi köze van a jóslathoz. Már egy napja mentek, de nem nagyon beszélgettek.

-Inuyasha!

-Igen?

-Mit gondolsz, milyen lehet ez a boszorkány?

-Nem tudom! De szerintem egy öregember lehet. Kagome olyan aggodalmas fejet vágsz, mi baj?

-Nem tudom! Mióta eljöttünk az anyótól, olyan furcsa érzésem van. Mintha valaki figyelne minket.

-Én nem érzek semmit. Kagome itt nincs senki.

-Tudom! Látom, de akkor is van egy ilyen érzésem

-Figyelj! Nekem elég jó a szaglásom és nem érzek rajtunk kívül senkit, amúgy jó az illatod.

-Köszönöm!

-Az idegeskedés helyett, inkább gyere ide.

Kagome ránézett Inuyashára és látta, hogy a félszellem kitárta a karjait és kérőn néz a mikora. Kagome odament és Inuyasha karjaiba bújt. Szorosan ölelték egymást.

-Figyelj! Amíg én itt vagyok, addig nem kell tartani semmilyen leskelődőtől. Mindig vigyázni fogok rád.

-Nem tudsz vigyázni mindig rám, mert a halál után én már nem leszek.

-Ezt miért mondod?

-Inuyasha! Te egy félszellem vagy, sokkal több ideig fogsz élni, mint én, de ígérd meg, hogy amíg élek, addig velem leszel.

-Ezt nem is kellett volna kérni, SZERETLEK.

-Én is!

Kagome és Inuyasha gyengéden megcsókolták egymást. Miután abbahagyták, kézen fogva mentek tovább. Tudták, hogy még 2 napi járóföldre van az az erdő, amibe a boszorka lakik. Gyorsabban haladtak, mint azt gondolták. Estére már elérték az erdő szélét. Letáboroztak, és a tűz mellett a csillagokat nézték.

-Szerinted igaz?- kérdezte Kagome

-Mi?

-Az, hogy mindenkinek van egy csillaga.

-Nem tudom!

-Ha belegondolsz, akkor ez valamilyen formában igaz, mert ha magamat veszem példának, akkor én mindig csak egy csillagot nézek. Te?

-Hát nem is tudom! Az biztos, hogy van egy kedvenc csillagom.

-Akkor csak van igazság a csillagokban.

-Lehet! Most aludjunk, mert holnap hosszú út áll előttünk.

-Jól van!

3.rész

Kagome Inuyasha karjaiban aludt el. Reggel egymást ölelve keltek fel. Nagyon boldogok voltak. Maradtak volna még, de sajnos menniük kellett. Két nap múlva már jó mélyen voltak az erdőben, amikor láttak egy kis házikót. Gyorsan odamentek és megnézték közelebbről a házat. Látszólag nem volt itthon senki, de valamiért érezték, hogy van itt valaki.

-Kik vagytok?- kérdezte egy idegen hang a hátuk mögött.

Mind a ketten megfordultak és egy nagyon fiatal lányt láttak. Fiatal kora ellenére a szemei végtelen bölcsességről árulkodtak, és valamiért a félszellemnek és a mikonak is fel állt a szőr a hátán a lány láttán.

-Még egyszer kérdezem, kik vagytok?

-Sajnálom! Én Kagome vagyok, ő pedig Inuyasha

-És mi dolga egy embernek és egy félszellemnek az erdőmben?

-Keresünk valakit.- mondta Inuyasha

-És kit?

-Sajnos a nevét nem tudjuk, de azt hallottuk róla, hogy egy boszorkány.

-És kitől hallottátok? Ki mer ilyen valótlant állítani?

-Csak nyugalom. Nem kell felizgatni magát.

-Akit kerestek az itt áll előttetek.

-Hogy mi? Alig vagy 14 éves. Még gyerek és te jósoltad meg 50 éve a csillagokkal kapcsolatos jóslatot?

-Már olyan régen volt? Hát igen, elég hihetetlen, de ez az igazság. Amúgy nagyon bátrak vagytok, hogy idemerészkedtettek.

-Mi nem félünk!- mondta Inuyasha

-Azt elhiszem, de ha valamit akartok, akkor ki kell állni a próbámat.

-Elvállaljuk!- mondta Kagome eltökélten

-Jól van! Egyenként kell kiállnotok a próbát. Tudni akarom, hogy érdemesek vagytok rá, hogy halljátok a jóslatot. Először Inuyasha kezdi.

-Jól van! Mit kell csinálnom?

-Csak egy kis harc.

-Az semmi!

-Jól van! Lesz egy kis nehezítés számodra, de majd úgy is meglátod. A te próbád a bátorságra ad bizonyságot. Arra utal, hogy mennyire vagy bátor a legnehezebb körülmények között is harcba szállni.

-Már mondtam, hogy jól van! Mikor kezdjük már el?

-Itt az ellenfeled! Rinoku megidézlek!

A kislány bonyolult kézjeleket tett a levegőben. Amikor befejezte, a levegőben kirajzolódott egy varázskör, ami ezután el kezdett világítani. Ekkor világosság áradt szét a környéken. Amikor a fény alábbhagyott egy magas és szőke férfi állt Inuyasha előtt. Hosszú aranyszínű haja mellett vakítóan zöld szemei voltak. A homlokán és a két arcán egy-egy kék háromszög volt. Gyönyörű kék kimonót viselt, amin fehér hold minta volt. A kardja fehér tokban volt, de amikor kihúzta a tokból a kard pengéje halvány kék színben úszott. Elegánsan mozgott, de a mozdulatai nem voltak támadó jelegűek. Lassan elindult Inuyasha felé. Kagome nagyon tetszett ez a férfi. Valamiért olyan erős karizmája volt, hogy nem tudott ellenállni neki.

-A nehézség az, hogy Rinoku nagyon erős csábító varázslattal rendelkezik. Ez azt eredményezi, hogy Kagome teljesen az ő hatása alatt áll. Mindent meg fog tenni, hogy ne essen baja Rinokunak.

Inuyasha gyorsan hátrafordult és látta, hogy Kagoménak teljesen üresek a szemei, és bűvölten nézi Rinokut. Mire észbekapott Rinoku már ott állt Kagome előtt és gyengéden megsimogatta a lány arcát. Kagome teljesen el volt varázsolva.

-Hé! Vedd le a kezed Kagoméról!

Inuyasha kivont karddal támadásba lendült. Amikor majdnem odaért látta, hogy Kagome Rinoku elé áll. Inuyasha nagy nehezen meg tud állni. Kagome előtt egy pár centire áll meg a kardja. Látta, ahogy a lány szemei érzéketlenséget sugalltak, de ekkor egy könnycsepp folyt le a lány arcán. Inuyasha tudta, hogy ez fáj Kagoménak és küzd a varázslat ellen. Nem tudta bántani azt a lányt, akit ennyire szeret.

-Meg kell ölnöd Rinokut, de úgy, hogy Kagome védeni fogja őt.

-Ezt hogy merészelted?

Inuyasha nekitámadott Rinokunak, de Kagome mindig Rinoku elé állt. Egy kis idő múlva Rinoku is támadott. Inuyasha súlyosan megsebesült, de már nem érdekelte a sebe. Csak az érdekelte, hogy Kagomét sikerüljön észhez téríteni. Döntött, elhatározta, hogy mit fog tenni.

Inuyasha nekitámadott Rinokunak, de az utolsó pillanatban irányt változtatott és Kagome kezét. Ahogy megfogta a lány kezét, magához húzta és gyengéden megcsókolta. A lány szemei újra csillogtak az érzelmektől. Inuyasha nem volt ideje tovább csodálni Kagome csodálatos szemeit. Gyorsan megfordult és rátámadt Rinokura. Rinokut annyira meglepte a támadás és a furcsa stratégia, hogy nem volt elég ideje védekezni és meghalt.

Inuyasha a földre térdelt, mert fájtak a sebei. Kagome gyorsan odaszaladt hozzá és megnézte, hogy milyen állapotban van a szerelme.

-Szép volt! Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rájössz a megoldásra.

-Mit csináltál vele?- kérdezte zavartan Kagome

-Te nem is emlékezhetsz, de éppen az előbb próbáltad megállítani, hogy megölje Rinokut, mert szeretted őt, de Inuyasha véget vetett a bájnak, azzal, hogy megcsókolt.

-Értem! De akkor is megsebesült. És még az én vizsgám is hátra van.

-Te azzal ne törődj! Azt elfelejtettem mondani, hogy ez mind a kettőtök vizsgája volt. Amúgy é meg tudom gyógyítani Inuyashát. Gyertek be a házamban és elmesélitek, hogy miért érdekel benneteket a jóslat.

Kagome bekísérte Inuyashát a lány házába. A kis ház nagyon szép rendben volt tartva. Az egyik sarokban különös borítójú könyvek és tekercsek voltak. A másik sarokban, pedig kis fiolák voltak, de ezek is szépen rendben voltak. A lány Kagomét és Inuyashát a szoba közepére irányította.

-Üljetek le, és máris jövök!

Kagome Inuyashát lesegítette. A félszellem élt, de nagyon nehezen lélegzett és már alig volt az eszméleténél. Egy kis idő múlva a lány visszajött a kezében egy kis fiolával.

-Tessék! Igya meg ez segíteni fog neki.

-Biztos?

-Igen, bízz bennem.

Kagome megitatta Inuyashával a fiolát. Egy ideig nem történt semmi, de pár perc múlva Inuyasha sebei begyógyultak. A félszellem kinyitotta a szemeit és látta, hogy egy házban van.

-Na! Akkor mondjátok el, hogy miért kell nektek a jóslat.

-Nekünk nem kell, csak hallani akartuk, mert nagyon érdekel minket. Hallottuk valakitől a csillagokkal kapcsolatos mondákat, de azt mondta, hogy te tudod jobban.- mondta Kagome

-Akkor nem is tévedett. Én jósoltam meg, de a falusiak kitaláltak hozzá egy történetet.

-De az, hogy lehet? Alig vagy több mint 14.- mondta Inuyasha

-Pontosabban 13 évesnek látszom ki, de a valódi életkorom 150 év. Egy főzetnek hála tudok ilyen sokáig élnem. Ennek azért volt értelme, mert a jóslatot védenem kell. Addig nem adhatom oda senkinek, amíg a tulajdonosa nem jelentkezik.

-Tulajdonosa? Hát nem a tiéd?

-Igenis meg nem is! Én jósoltam, de nem rólam szól.

-Akkor kiről?- kérdezte Kagome

-Várjatok! Megmutatom… hová is tettem… itt kell lennie…

A lány el kezdett kutatnia tekercsek között. Az eddig tapasztalt rend szinte semmivé foszlott. Olyan rendetlenség keletkezett, hogy alig lehetett a kislányt meglátni.

-MEGVAN!!! Tessék!

A lány Kagome kezébe nyújtott egy papírt. A tekercs nagyon jó állapotban volt. Nem lehetett rajta látni, hogy 50 éves.

Kagome kinyitotta a tekercset, és Inuyashával együtt megnézték, hogy mi áll benne.

לײןשצקץפجثتبאמטذעظشفيركװىڅڛڝٺټٷڴڸנםשש

Egy kis idő múlva Kagome és Inuyasha értetlenül nézték a papírt, majd a lányt.

-Sajnos, de mi nem tudjuk elolvasni.- mondta Inuyasha

-Azt gondoltam! Csodálkoztam volna, ha el tudjátok olvasni. Ez egy másik nyelven íródott. Amikor én ezt megjósoltam egy furcsa transzba kerültem és így írtam le. Az elején én sem tudtam elolvasni és nem is sejtitek, hogy mennyit szenvedtem vele, amíg sikerült. Tanulmányoztam az összes ősi nyelvet és ekkor bukkantam rá.

-Akkor elárulnád, hogy mit takar a jóslat!

-Először is! Szerintetek ez egy mondat vagy egy kész szöveg?

-Egy mondat!- mondták egyszerre.

-Nem jól hiszitek! Ez egy 3 soros szöveg. Én is alig hittem el, de később már biztos voltam benne.

A lány teljesen izgatott lett, hogy elmondhatja, hogy hogyan jött rá a jóslat jelentésére. Ott ugrált Inuyasha és Kagome előtt, mint egy kis gyerek.

-Hé! Biztos, hogy 150 éves vagy?- kérdezte egy kicsit gúnyosan Inuyasha

-Inuyasha! Hagyd békén! Olyan aranyos, akár mennyi idős is.

-Köszönöm! Kagome te igazi jótét lélek vagy. Igaz, hogy 150 éves vagyok, de mindig is gyermeki viselkedésem volt. Ezért is bocsátottak el a papnőképzőből. Ekkor kerültem egy öregemberhez, aki varázslást tanított nekem. Egy kis idő múltán kifejlesztettem a magam mágiáját. Az én varázslatom a természetre összpontosított. Nagyobb és erősebb varázslatokat tudtam elvégezni, igaz, hogy sokkal hosszabb időben tellett. A mesterem egy idő után nagyon öreg és gyenge lett. Sajnos nem tudtam megmenteni, mert egy csata miatt túlságosan le voltam gyengülve. Aznap este jósoltam meg a kezetekben lévő jóslatot.

-Akkor te egy papnő lettél volna?- kérdezte Kagome

-Hát legalábbis mindenki ezt várta tőlem. Mikor elküldtek az iskolából, a családom kitiltott. Nem volt otthonom.

-Ez szörnyű!

-Tudom! De most beszéljünk a jóslatról.

-Rendben!

-Miért szeretnétek tudni, hogy mi áll benne?

-Már mondtuk! Nem akarunk visszaélni vele, csak szeretnénk tudni, hogy mi áll benne. Tényleg a csillagokkal kapcsolatos?- mondta Kagome

-Igen! A jóslat így szól:

„Lelkek csillaga fénylően ragyog az égbolton a lehulltig,

Fényük elhalványodása után egy helyre térnek a lelkek,

Ez a hely a csillagok gyűrűje.”

-Ez mit jelent?- kérdezte Inuyasha

-Azt, amit jelent! Ezt nem tudom, jobban elmagyarázni. Van egy gyűrű, ami a halottak lelkét tartalmazza. Mindenféle erő lakik benne, de ezt csak az arra jogosult viselheti.

-Ezt meg honnan veszed?

-Mondtam, hogy sok munkámba került. Tanulmányoztam az ősi tekercseket, amik többször említik ezt a gyűrűt. Csak egy személy hordhatja. A kapott erőről nem sokat ínak, de…

-Mi?- kérdezték egyszerre

-Arról írnak, hogy egy papnő és férfi jön el érte és ők az alkalmasak a viselésére.

-Mind a ketten, úgy, hogy csak egy gyűrű van? Elég furcsa, nem?- kérdezte Kagome

-Tudom, ez nekem is furcsa. Nem tudom elképzelni, de ez már akkor derül ki, ha valaki egyszer megkeresi.

-És hogyan lehet megtalálni? Merre van?- kérdezte Inuyasha

-Miért érdekel?

-Meg akarjuk nézni!- mondta Inuyasha helyett Kagome

-De ti…

-Mi képesek vagyunk rá. Én egy papnő vagyok, ő, pedig egy férfi.

-Ez igaz, de… miért?

-Kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi képesek vagyunk rá.

-Szóval nem azért kell nektek, hogy megszerezzétek magatoknak?

-NEM!- mondták egyszerre.

-Akkor feleslegesen figyeltettelek titeket? És ezért kellett annyi szellemet megidéznem?

-Akkor te voltál? De miért?

-Csak azért, mert sejtettem, hogy ti el fogtok jönni, de azt nem tudtam, hogy milyen erősek vagyok és, hogy mi szándékotok van a gyűrűvel.

-Értem, de mikor indulhatunk, és merre van?- kérdezte egy kicsit türelmetlenül Inuyasha

-Északra, a Tomoya hegyeken túl van egy erdő. Ennek az erdőnek a közepén van egy szép tisztás. Nem fogjátok eltéveszteni, mert ezüst fényben úszik a lelkek miatt. Addig viszont nem lesz könnyű dolgotok, ezért veletek megyek.

-Jól van! De még a nevedet sem tudjuk.- mondta Kagome

-Jaj, hogy lehetek ennyire faragatlan. A nevem Yume.

-Jól van, akkor indulhatunk?

-Igen, csak összeszedek pár dolgot.

Pár óra múlva már el is indultak. Yume egy kisebb arzenállal jött, amit Inuyashának kellett cipelnie. Nem sokat haladtak, mert Yume egy kis idő múlva elfáradt és éhes is volt. Inuyasha sokat mérgelődött, hogy 150 éves létére tényleg olyan, mint egy 13 éves kislány. Kagoménak nagyon tetszett, mert volt kit babusgatnia. Úgy érezte magát, mintha egy egész családja lenne. Estére éppen, hogy elérték a hegyek lábát. Ott egy barlangban szálltak meg. Yume nagyon hamar el is aludt, vagy csak Inuyasháék gondolták…

4.rész

Kagome odament Inuyashához és gyengéden adott egy puszit a félszellem arcára. Inuyasha egy kicsit belepirult, de hamar viszonozta a csókot egy nagyobbal, majd együtt aludtak el. Másnap kipihenve indultak tovább. Megbeszélték, hogy Yume Inuyasha hátán fog menni, mert így gyorsabban elérik a céljukat. Jelentősen gyorsabban haladtak, mert estére már a hegy tetején szálltak meg. Nagyon hideg volt fenn. Nem gondolták, hogy nyáron egy nem nagy hegyen ilyen hideg lehet. Ez nagyon különös és riasztó volt.

-Ne aggódjatok, csak a hegy szelleme nem akarja, hogy itt legyünk. A hideggel akar minket elüldözni, de én tudok segíteni.- mondta Yume

-Akkor mire vársz?- kérdezte Inuyasha

Yume bonyolult kézmozdulatai után egy varázskör jelent meg, ami olyan bonyolultan nézett ki, mint a kézmozdulatok. Rá egy percre senki nem fázott.

-Amíg itt vagyunk, tettem mindenkire egy hő aurát. Ez nem hagyja, hogy fázzunk.

-Jól van, de ez érvényes, ha alszunk is, mert nem sokára a tűz elalszik, és aludnunk kell.- mondta Kagome

-Persze! Aludjatok csak nyugodtan. Amúgy is ti ketten alusztok!

-Mi?- kérdezték egyszerre.

-Jó éjt!

Egy kis idő múlva Yume elaludt és már csak Inuyasha és Kagome volt fenn. Inuyasha is álmos volt, d látta, hogy Kagome nem alszik. A miko kiment a barlang szájához és nézte a csillagokat. Egy fél óra múlva Inuyasha odasétált a lányhoz.

-Kagome! Mi a baj?

-Semmi, csak annyit gondolkoztam, hogy milyen erős lehet az a gyűrű. Meg azon, hogy mit tegyünk ezután.

-Ezt hogy érted?

-Életünk végéig nem kergethetjük a szellemeket, mert annak semmi értelme. Oké, hogy segítünk, akinek kell, de nem tehetjük meg, hogy mindenkinek segítsünk. Mit csináljunk azután?

-Értem mire gondolsz, de sajnos én ezt nem tudom megmondani, mert nem látok a jövőbe. Annyi biztos, hogy én veled akarok maradni akkor is, ha már nem vadászunk szellemekre.

-Tudom, de akkor sem maradhatsz velem örökre, mert…

-Kagome! Hagyd már abba a hülyeségedet. Soha nem beszéltél így, és most állandóan ezzel nyaggatsz.

-Jól van, de szeretném, ha tudnád, hogy melyik az én csillagom.

-Nem kell megmutatnod, mert tudom.

-Hogy mi? De honnan?

-Az évek során elégszer néztelek, tehát tudom, hogy melyik a tiéd.

-Akkor mutasd meg!

-Az ott!

Inuyasha egy kicsi, de annál fényesebb csillagra mutatott. Kagoménak leesett az álla, hogy Inuyasha tudja, hogy melyik az ő csillaga. Soha nem is mondta senkinek és eddig nem is tudta, hogy az az övé. Nagyon boldog volt, mert ez azt bizonyította, hogy Inuyasha tényleg szereti. Egy kis idő múlva Inuyasha szólalt meg. A hangja lágy volt és kedves.

-Tudod, hogy honnan tudom, hogy melyik a tiéd? Nem onnan, hogy néztelek. Az a csillag teljesen rád jellemző. Mások szemében kicsi vagy, de a ragyogásod, ahogy betöltöd a körülötted lévő teret, az nagy emberré tesz. Ha jobban megnézed azt a csillagot, akkor láthatod, hogy sok más csillag is ott szorong mellette, mert azok rész akarnak a te ragyogásodból. Az én csillagom is ott van melletted. Nézd!

Kagome felnézett és látott még 5 csillagot, ami körbevette az övét. Volt egy csillag, ami szorosan az övé mellett volt. Az volt Inuyasha csillaga, de ekkor felfedezett még valamit.

-Nézd Inuyasha! Halványan látszik egy csillag kettőnk között.

-Tényleg! Lehet, hogy Yume az, csak még nem teljesen a család tagja.

-Lehet, de most menjünk aludni, mert álmos vagyok.

Inuyasha és Kagome ismét egymás karjaiban aludtak el. Kagome olyan boldog volt másnap, hogy Yume azt hitte, hogy nem ő a gyerek, hanem Kagome. A miko ugrált és táncolt. Inuyasha is sokkal többet nevetett. Yume nem értette, hogy mi üthetett beléjük.

-Nektek meg mi bajotok?

-Semmi! Tegnap este sokat beszélgettünk pár dologról.- mondta Inuyasha

-De miről? Kagome mellett úgy érzem, hogy egy vénasszony vagyok! De amúgy elég vicces.

-De hát vénasszony vagy, nem?

-Kikérem magamnak! Csak idősebb vagyok az átlagnál.

Ezen mindenki el kezdett nevetni. Most nagyon hamar elérték a hegy alját. Csodálták is, hogy még senki nem támadott rá.

Mikor kezdett már sötétedni, Yume azt kérte, hogy hagyják egy kicsit egyedül, mert imádkoznia kell. Addig Inuyasha és Kagome elmentek egy kicsit sétálni.

Yume keresett egy szép fát és leült alá. A fa törzséből vágott le egy kicsit és utána összemorzsolta. Ezután rakott egy kis tűzet és a morzsolt fatörzset beleszórta a tűzbe. A tűz színe kékké változott. Yume kézmozdulatai után megjelent a kör.

-Shion jelenj meg!

Ekkor a fából előlépett egy csodásan szép lány. Alig volt 20 éves, de végtelen bölcsesség áradt szét benne. Arany kimonót viselt, a kezében egy ősi fa ága volt, ami aranyból volt. a homlokán egy fának a mintája volt látható.

-Miért hívtál?- kérdezte Shion

-Bocsáss meg úrnőm, de segítségedet kérem.

-Nekem senki sem az alattvalóm, mond ki vagy te?

-Yume a nevem! Egy természet boszorkány. Faniko nagymester tanítvány voltam.

-Értem! Ő volt a legjobb! És miben kéred a segítségemet?

-Kísérek két személyt, egy embert és egy félszellemet, akik a csillagok gyűrűjét keresik…

-Mi? Azt tudod, hogy senkinek nincs olyan hatalma, hogy akár a közelébe is kerüljön a gyűrűnek, de már úgy is láthatták, mert a védelmét nem olyan egyszerű megtörni.

-Épp ez a baj! Semmilyen ellenség nem volt, egy akadály sem…

-Mi? Ez hogy lehet?

-Én már több hónapja figyelem őket, mert láttam a jövő tavában, hogy eljönnek majd hozzám. Valami nagyon furcsa van bennük. Nekik nincs akadály. Azt nem mondom, hogy nem küzdenek meg a csatákban, de olyan benyomásom van, hogy csak játszanak. Ma is Kagome, vagyis az ember nevetve ment át a szellemi akadályokon. Igaz, hogy egy miko, de egy mikonak is fájdalmat okoz, ha egy ilyen mezőn áthalad. Inuyasháról nem is beszélve. Mintha nem is lett volna ott az akadály.

-Lehet, hogy nem volt ott!

-Nem! Az ki van zárva. Én megéreztem. Mióta itt vagyunk, sokkal fáradtabb vagyok és úgy érzem, hogy nem érem el a célomat soha.

-Hát igen! Az erőtérnek direkt ez a hatása. Mi van a csillagaikkal?

-Ez a másik furcsaság! Egymás mellet vannak és Kagome csillaga a legfényesebb és a legkisebb.

-De hol helyezkednek el?

-Az Yigarimou csillagrendszer középpontjában.

-A közelében vagy a teljes közepén?- kérdezte türelmetlenül Shion.

-A teljes közepén, de miért fontos ez?

-Azért, mert az ősök azt mondták egyszer, hogy lesz egy pár, aki a gyűrűt keresi és Yigarimou csillagrendszer központjában élnek. Lehet, hogy ők azok, akik alkalmasak a gyűrű érintéséhez. Új feladatot kapsz! Figyeld őket és jelentsd nekem. Tudod, hogy melyik fákban élek. Segítsd őket, mert ők lehetnek azok, akik uralják ez a földet.

-Értem! Köszönöm a tanácsot és az információkat.

-Most távozom!

Azzal el is tűnt Shion. Yume nagyon elfáradt a varázslásban. Alig, hogy visszaért a megbeszélt helyre, látta, ahogy Inuyasha és Kagome gyengéden csókolóznak. Yume eszméletét vesztette és elesett. Gyorsan Inuyasha az ölébe vette és letette a tábortűz mellé.

-Szegény nagyon el van fáradva.

-Látom! De nem azt mondta, hogy imádkozni megy? Az imádkozás ennyire fárasztó?- kérdezte Inuyasha

-Nem tudom, de hagy aludjon most köztünk, rendben?

-De hát 150 éves! Tud ő magára vigyázni, nem?

-Az lehet, de kislánynak néz ki és úgy is viselkedik. Nem halsz bele, ha egy éjszakát velünk tölt.

-Jól van, de csak most az egyszer.

Kagome óvatosan lefektette Yumét, majd ők is elaludtak. Másnap szinte egyszerre keltek fel. Yume egy kicsit csodálkozott is, hogy Inuyasha és Kagome feküdt, de valahogy sokkal erőteljesebbnek érezte magát itt, mint máshol.

-Jó reggelt! Hogy aludtál? Egy kicsit elfáradtál tegnap este.- mondta kedvesen Kagome

-Hogy kerültem ide?

-Idefektettünk!- mondta Inuyasha

-De hát 150 éves vagyok, nem kell…

-Erről nem nyitok vitát, mert nekem akkor is egy gyerek vagy.- mondta Kagome

-Jól van!

Kagome felült és el kezdett serénykedni, hogy reggelit készítsen a többieknek. Yume csak nézte, és beléhasított egy érzés, de ezt nem tudta, volna megmondani, hogy mi.

-Beszéljünk másról! Tegnap el is felejtettük mondani, hogy Inuyasha és az én csillagom között látszik halványan egy kis csillag. Úgy gondoljuk, hogy az a tiéd lehet.

-Az ki van zárva! A csillagok nem változtatják a helyüket…

-Mi van?

-Semmi, de most el kell mennem. Nemsokára itt vagyok!

Kagome nem értette, hogy hova szalad ennyire, de nem törődött vele, mert ekkor a hátához simult Inuyasha. A félszellem soha nem ölelte ennyire gyengéden. Nagyon boldog volt, mert olyan férfi szereti, aki mindenét feladná, hogy a közelébe legyen.

-El is felejtettem mondani tegnap, hogy mennyire jó volt a tegnap estém! Köszönöm!

Hát igen. Inuyasha és Kagome között történt pár dolog, amíg Yume imádkozott. Csodálatos perceket töltöttek együtt. Yume erről semmit nem tudott. Még kapóra is jött, hogy akkor el akart menni, imádkozni, mert így volt pár órájuk egymásra. Kényeztették és szerették egymást kötöttségek nélkül.

***

Eközben Yume elment ugyanahhoz a fához és megint megidézte Shiont. A fák úrnője csodálkozva fogadta, hogy ilyen hamar változás történt a gyűrűvel kapcsolatban.

-Mi történt lányom?

-Ma Kagome említett valami furcsaságot. Lehet, hogy semmi jelentősége, de ez nem mindennap történik meg, tehát…

-Mondjad már! Az én türelmem sem végtelen.

-Kagome azt mondta, hogy az ő és Inuyasha csillaga között megjelent halványan egy kis csillag.

-Ez érdekes! Itt az idő, hogy odaadjam neked a jóslat másik felét, amit a mestered jósolt meg úgy 100 évvel ezelőtt. Erről azért nem tudsz, mert az ősi tanács megtiltotta neki, hogy bárkinek is szóljon róla. Csillag tekercs…

Ekkor a fa egyik ágából egy tekercs jelent meg, aranyszalaggal körbetekerve. Yume óvatosan megfogta, és magához vette. Nagyon óvatosan bánt vele.

-Azt szeretném, ha előttük nyitnád fel és együtt olvasnátok el. Te érteni fogod a nyelvet, de ők nem. Nagyon sok mindenre magyarázatot ad, amit most megemlítettél nekem. Most mennem kell, mert a tanács kíváncsi a fejleményekre.

-Köszönöm a segítséget!

5.rész

Ekkora már eltűnt a fák úrnője, magára hagyva Yumét, aki most nem fáradt el. Ezen csodálkozott is, mert egy ilyen varázslat az összes erejét kiveszi. Lassan elindult vissza a szállás felé. Éppen amikor visszaért, látta, hogy Inuyasha lesi minden szavát Kagoménak. Yuménak nagyon tetszett, mert olyan aranyosak voltak.

-Bocsi! Tessék!- azzal átnyújtotta a tekercset Inuyashának

-Mi ez?- kérdezték egyszerre

-Ez a jóslatnak a másik fele, amit a mesterem jósolt meg 1