|
Heni ficijei
shikon 2006.09.18. 14:17
7. rész
Miután Rin kiörvendezte magát,elálmosodott és lassan el is aludt.Jaken is húzta már a lóbőrt Aun oldalának dőlve és a sárkányló is elszenderedett már.Csak Sayoko és Sesshomaru volt ébren.A férfi egy fának dőlve fűrkészte az eget,míg a nő mellette ült és a tűzbe bámult.
-Csak azt nem értem,-kezdte Sesshomaru rátekintve a nőre.-hogy Aun miért ilyen barátságos veled?
-Fogalmam sincs.-füllentett a lány.-Bizonyára megjegyezte,hogy vittem nektek enni,mikor a falu közelében voltatok.
-Miért is jöttél el a faluból?
Sayoko a férfira nézett.Tudta,hogy volt valamilyen kapcsolat köztük,de azt nem tudta,hogy ellenség vagy barát.De mivel láthatólag a férfi sem emlékezett rá,így csak ennyit mondott.
-Az emlékeimet keresem.
-Elvesztetted őket?-kérdezte Sesshomaru színtelen hangon.
-Mondhatjuk úgy is.És te?Még azt sem tudom,hogy ki vagy.
-A nevem Sesshomaru.
-És valamiféle nagyúr vagy?
-Igen.A Nyugati tartományok örököse.
Ezután egy szót sem szóltak egymáshoz.Sayoko kissé meglepődött,hogy egy ilyen fontos személyiséggel hozta össze a sors,de legalább azzal a szellemmel utazik,akié ez a rengeteg föld.És erősnek látszik így nem sok baj érheti.Amúgy meg ő is tud magára vigyázni.
Sayoko hirtelen megszédült és újabb képek törtek rá.Két alakot látott egy sziklán állni.Pont,mint mikor idefelé jöttek,csak most azt is hallotta miről beszélnek.
-Barátok.-szólt Sesshomaru.
-Rendben,Sessho.-mondta ő.-Barátok.
Azzal kezet fogtak és mindketten eltűntek.
-Hé!-rázta meg Sesshomaru az ájult Sayoko-t.
Sayoko lassan kinyitotta a szemét és a férfira nézett.Szépen lassan felült és a nagy fatörzsnek támasztotta a hátát.
-Sokszor előfordul veled az ilyesmi?-kérdezte Sesshomaru ismét az eget bámulva.
-Csak párszor.-válaszolt tömören Sayoko.
-Pihenj.Holnap hosszú utunk lesz.
-Sesshomaru!
-Igen?
-Kérdezhetek még valamit?
-Hallgatlak.
-Miért akarod megölni a testvéred?
-Az nem rád tartozik.
-Kérlek.Mesélj nekem egy kicsit.Hidd el,hogy megkönnyebbülsz utánna.
Sesshomaru maga sem tudta miért,de visszaült a nőhöz és mesélni kezdett.A szavak megállíthatatlanul ömlöttek belőle.Elmesélte,hogy Inuyasha csupán féltestvére,és hogy mindig is féltékeny volt rá.Egyrészt,mert apjuk jobban szerette és másrészt,mert ő kapta a Tessaiga-t,a pusztítás kardját,míg ő egy számára értéktelen kardot kapott,amivel nem lehet gyilkolni.Mire észbe kapott már elmesélte a lánynak a majdnem egész életét.
Sayoko mindeddig csendben hallgatott,de nagyon kíváncsi lett,hogy milyen kapcsolat fűzte Sesshomaru-hoz.És mivel a férfi egy szót sem említett róla,így megkérdezte.
-Ha jól tudom,akkor minden nagyúrnak és úrnőnek már születésekor kijelölnek egy jövendőbelit.Neked nincs?
-Dehogynem.-kezdte Sesshomaru.-Csak vele már évszázadok óta nem is találkoztam.
-Talán rossz viszonyban voltatok?
-Nem.A kapcsolatunk nagyon jól indult.Eleinte barátokként,majd később,mint testvérek szerettük meg egymást.A szüleink viszont jobban szerették volna,ha szerelemmel érzünk egymás iránt.Végül,hogy nekik is örömet szerezzünk,megígértük,hogy esküvőnk napjáig csak a legelkerülhetetlenebb esetben találkozunk.Addigra rendezzük magunkban a dolgokat és szerető hítvesek leszünk.A nőt Sayoko-nak hívták.Pont,mint téged.Vele megegyeztünk,hogy csupán barátok leszünk és a házzasságunk is erre alapszik majd,de a szülőknek ezt soha nem kell tudnia.
Miközben Sesshomaru mesélt,Sayoko-nak egyre több minden jutott eszébe és lassan minden részlet a helyére került.Figyelmesen hallgatta a férfit és mikor befejezte sem szólt egy szót sem.Némán bámult a tűzbe és gondolataiba merült.Tehát Sesshomaru nem ellenség,csupán jóbarát.De ha a nő most elmondja,hogy ő Sayoko vajon a férfi hogyan reagál majd.Ezzel megszegte az ígéretét.
-És mit lehet tudni rólad?-kérdezte hirtelen Sesshomaru,kissé megrémítve a nőt.
-Rólam?-nézett rá Sayoko.-Érdekel egy halandó múltja?
-Ha már én meséltem,akkor illene neked is,nem?
Sayoko végül úgy döntött,hogy az Inuyashaéknak beadott szöveget mondja el.
-Az én történetem meglehtősen rövid a tiedhez képest.-kezdte Sayoko.-Hét évvel ezelőtt súlyosan megsebesültem.Fogalmam sincs,hogy hogyan.Annak a falunak a fogadósai találtak rám,amellett ti is voltatok.Ezek az emberek befogadtak engem és ápolták a sebeimet.Mivel az azelőtti életemről semmilyen emlékem nem volt,megkértem a falu miko-ját,hogy tanítson ki és útra keltem.Remélve,hogy meglelem elveszett emlékeimet.
Sesshomaru is kérdezés nélkül hallgatta végig a nőt."Tehát hét évvel ezelőtt került a faluba.-gondolta.-Akkor tűnt el Sayoko is.De...várjunk csak."Sesshomaru hirtelen felismerte az illatot.Ennek a nőnek ugyanolyan illata volt,mint Sayoko-san-nak.Félelmetes volt a hasonlóság.De ez a nő nem lehetett ugyanaz.Hiszen ő ember míg a másik Sayoko egy erős,tisztavérű szellem.Így Sesshomaru el is vetette a lehetetlen ötletet.
-Lassan pihennünk kellene.-szólt végül a férfi és tüntetőleg behunyta a szemét.
Sayoko még egy darabig nézte a rezzenéstelen,fagyos arcot,majd ő maga is álomba merült.
Másnap reggel Sayoko kipihenten ébredt.Annyira jó meleg volt és olyan puha dolgon feküdt.Karjaival is ölelte a puha tárgyat.Mélyen beszívta a levegőt maga körül.Hirtelen kipattantak a szemei és rémülten nézett fel.
A mozdulatra Sesshomaru is felébredt.Szinte nem hitt a szemének.A nő a karjaiban feküdt és átölelte őt.Ez magában még nem is lett volna nagy gond.De az,hogy ő maga is szorosan karolta át a törékeny testet és fejét a nő fején pihentette,az már igenis gond volt.
Sayoko vörösen engedte el a férfit és felállt.Arca lángolt és kezeivel próbálta hűteni,miközben gyorsan elfordult.
-Ne haragudjon,Sesshomaru-sama.-szólt Sayoko és hangja szörnyen remegett,de nem a félelemtől.-Fogalmam sincs,hogy hogyan kerültem oda.Kérem bocsásson meg.
Sesshomaru értetlenkedve nézett a céklavörös nőre,majd zavartan bólintott egyet,hogy feljtsék el.
Sayoko ezután felköltötte Rin-t és a kis csap________________________f5 egész nap egy szót sem szólt csak néha-néha nézett zavartan a szellemre,aki a csapat előtt pár méterre gyalogolt.
-Vajon mi történt velük?-kérdezte súgva Rin Jaken-t.
A kis gnóm csak értetlenül megrázta a fejét,majd félve urára nézett.
-Sesshomaru-sama.-kezdte Jaken.-Merre tartunk?
-A kastélyba.-mondta a szellem.-Kicsit megpihenünk ott.
Sayoko erre a szavakra felkapta a fejét.Emlékeibe hirtelen egy hatalmas kővár képe fészkelődött.Temérdek ablakkal,hatalmas kerttel,rengeteg díszes szobával és megannyi szolgálóval.Gyerekkori emlékek is felvillantak előtte,majd ő halványan elmosolyodott.Ha jól számolt utánna,akkor már 300 év is eltelt,hogy utoljára a kastélyba betette a lábát.Örült,hogy viszontláthatja gyerekkora kedvenc színhelyét.
Csapatunk nagyából szürkületre érte el a kastély lábát.Sesshomaru szélesre tárta a hatalmas vaskaput és társaival együtt belépett rajta.Sayoko értetlenkedve nézett körbe.Az emlékeiben élő pompás építmény és kertje egyáltalán nem egyezett ezzel a lepusztult kőhalommal és kiégett,sivár tájjal.Egyszerűen szívszorító volt a látvány.Az ablakok mocskosak.A fák korhadtak.A kastélyfal már szinte fekete és itt-ott zöld a rátapadt mohától.Mikor pedig beléptek az épületbe,száján önkéntelen kiszaladtak a szavak.
-Ez egyszerűen iszonyatos!-mondta nem kis felháborodásával.
Az éppen köréjük sereglett 10-20 szolga és társai is érdeklődve néztek rá.
Sayoko körbe nézett a teremben.Mindenhol pókháló,mocsok,kosz,szemét.Tétlenkedés nélkül leugrott Aun-ról és benyitott a legközelebb eső szobába.A függönyök szakadozottak voltak.Szöveteik közt megragadt a mocsok.A padló már szinte ragacsos volt a rengeteg kosztól.Az ágynemű szintén szakadt és koszos.Értetlenül fordult Sesshomaru felé.
-Miféle elmebeteg volt képes így elhanyagolni egy kastélyt.-bukott ki belőle a felháborodott kijelentés.
Sesshomaru kérdőn nézett rá.A szolgák mintha ott sem lett volna,elfordultak és urukra néztek.
-A szobája készen áll,nagyuram.-mondta az egyik szolga.
Sesshomaru csak biccentett és már épp mindenki indult volna,mikor Sayoko kiáltása töltötte meg a termet.
-Az előbb kérdeztem valamit!
Mindenki ránézett.Majd a szolgák "vezetője" ügyet sem vetve rá,elindult az egyik kisajtó felé.A nő pillanatok alatt előtte termett és megragadta a ruháját.
-Hogy mersz engem semmibe venni!-kiáltott rá mérgesen,és szemei szinte szikrát szórtak.
Az idős férfi szörnyen megijedt a feldühödött asszonytól és meghunyászkodva húzta össze magát.Majd segítségkérően Sesshomaru-ra nézett.A férfi biccentett és az összes szolga ijedten iszkolt el.Sayoko csak szájtátva bámult utánnuk,majd dühtől szikrázó szemmel a szellemre nézett.
8. rész
Sayoko egy szót sem szólt a férfihoz,de szemei szikrát szórtak.
-Hogy lehet ilyen mocsokban élni?-kérdezte végül.
-Én nem szoktam csak nagyon ritkán idejönni.-válaszolt a szellem.-Akkor is csak egy vagy két éjszakára.
-És szerinted ebben a koszban én vagy akár Rin,képesek vagyunk élni?
Sesshomaru kicsit elgondolkozott majd körbenézett.Magának is be kellett ismernie,hogy a kastély higiéniai állapota nem mondható megfelelőnek.Ismét visszanézett a dühös szemekre.Érdekes volt számára.A nő feldúlt arca,mosolyt csalt az övére.Bár csak ember volt,Sesshomaru-nak be kellett ismernie,hogy gyönyörű.Főleg ha dühös.Szívből nevetni még igazán nem látta,de elképzelte magában a csillingelő kacajt és a kivirult arcot.A gondolatba szinte belerészegedett.És maga sem értette miért,de beparancsolta egyik szolgáját.
-Azonnal takarítsátok ki a kastélyt!-adta ki a parancsot az elképedt démonnak.-Estére ragyogjon itt bent minden!
Azzal Sesshomaru az emelet felé vette az irányt és Rin-t meg Jaken-t is magával vitte.Sayoko nem csatlakozott hozzájuk.Inkább kiment a kertbe és elindult körbejárni a hatalmas épületet.Mikor kilépett a csendes,kopár kertbe,megrohanták az emlékei.Minden gyerekkorával kapcsolatos boldog emlék újra a felszínre tört és megállíthatatlanul pörgött le a nő előtt.Mikor eltűntek a képek,Sayoko kinyitotta a szemét és szomorúan tekintett körbe.
-Milyen régen is volt.-mondta csendesen.-Annyi minden megváltozott.De nem hagyom,hogy a kedvenc hely,ahol életem legszebb napjait töltöttem,ilyen szomorúan haljon meg a szemem előtt.Segítek neked,hogy újra élj.
Sayoko törökülésbe ült le a földre.Ujjait öszafonta.Mutató és nagyujjait egymásnak támasztottak.Lehunyta a szemét és egy imát kezdett mormolni.Először csak csendesen,majd egyre hangosabban.A kezéből halványzöld enrgianyalábok törtek fel és körbeölelték a testét.Mikor már lámpaként ragyogott a nő,a fény betöltötte az egész kertet és a kastélyt is körbe vette.
Sesshomaru szobájának ablakából tekintett le a kertbe.Látta,mikor a nő leült a földre és azt is mikor az ima hatására a testét körbevette a fény.Ledöbbenten nézte,hogy a kert minden virága,fája,növénye újra kizöldül és élettel telik meg.A kastély faláról eltűnt a fekete mocsok és az újra szürkén ragyogott.A moha is lefoszlott róla és a kastély külseje újra olyan lett,mint hajdanán.Mikor pedig a fény elült,Sayoko boldogan tekintett körbe.De eluralkodott rajta a hirtelen kimerültség és ájultan dőlt el.
Sesshomaru démoni gyorsaságával rohant le a kertbe és elkapta az ájultan eldőlni készülő nőtt.Gondolkodás nélkül ölbe kapta és felvitte a szobájába.Ott lefektette az ágyra és gondosan betakarta.
-Ez az ima nem kis erőt vehetett el tőle.-mondta csendesen,majd az ájult nőre nézett.
Sayoko egy reggel erős napsütésre ébredt fel.Hunyorogva nyitotta ki a szemét és körbe nézett a szobában.Egy kellemesen puha ágyban feküdt.Drága szövetű takarók fedték be a testét.Makulátlan tisztaság uralkodott körülötte.Az ablakon simogató napfény áradt be és megvilágította a fényűző szobát.Hatalmas fából készült szekrény volt az ággyal szemben elhelyezve.Az ablak mellett egy asztal is elhelyezkedett.A függönyök fehér és vörös színekben pompáztak.Sayoko lassan felült és lelépett a földre.Lába alatt puha szőnyeg terült el.Olyan vastag,hogy Sayoko először azt hitte vastag füvön lépked.Észrevette,hogy ruhái az asztalon vannak.Páncéljával,kardjaival és íjjával együtt.Mikor magára nézett,nem hitt a szemének.Egy fehér hálóruhát viselt.Egyszerű volt,de mégis gyönyörű.Tapintása,mint a selyem.A nő még sokáig gyönyörködött benne,majd sietve megmosta az arcát az asztal mellett álló kis szekrényen lévő vízből.Aztán felöltötte frissen kimosott ruháját.Páncélját és fegyvereit is visszavette.Haját hátul erős cofban kötötte össze.Azután belebújt papucsába és kisétált a szobából.
Épp csak,hogy kilépett máris beleütközött valakibe.Mikor maga elé nézett egy fekete páncélt látott és két kardot.Lassan felemelte a fejét és belefúrta tekintetét a két sárga szempárba.Percekig elveszett bennük,majd csendesen megszólalt.
-Sesshomaru-sama.-suttogta.
-Látom felébredtél.-mondta a férfi,de egy percre sem szakította el tekintetét a nőétől.
-Igen.De meddig aludtam?
-Egy teljes hétig.
-Mi?-kerekedett el Sayoko szeme.
-Mutatok valamit.
Sesshomaru finoman megragadta Sayoko kezét és maga után húzta.Lesétáltak a lépcsőn,majd Sesshomaru sorban benyitott minden terembe.Azok makulátlanul csillogtak.Sayoko kissé meglepődött.
-Remélem elégedett vagy.-szólt Sesshomaru és a nőre nézett.-Kitakarítattam.És köszönöm,amit a kerttel és a kastély külsejével csináltál.
Tehát a férfi látta.Sayoko szégyenlősen lehajtotta a fejét és egy "szívesen"-t mogyogott.
-Gyere!-szólt Sesshomaru és ismét magával húzta a nőt.-Már biztosan éhes vagy.
Sayoko szó nélkül követte.Egy hatalmas terembe léptek be.Hosszú asztal állt középen.Megannyi szék vette körül.Hatalmas csillár lógott le a mennyezetről,melyen most egyetlen gyertya sem világított.A hatalmas ablakok elől elhúzták a függönyöket és néhányanat kitártak,hogy a friss tavaszi levegő bejöhessen rajta.
-Sayoko-san!-ugrott fel Rin és boldogan szaladt a nő karjaiba.-Végre jobban vagy.Úgy örülök.
-Köszönöm,Rin.-mondta Sayoko és megölelte a kislányt.
Miután megreggeliztek,Sesshomaru vezetésével kimentek a kertbe.Ott Rin rögtön elrángatta Jaken-t és játszani kezdett vele.Sayoko pedig mosolyogva figyelte őket,Sesshomaru jobbján.
A férfi viszont csak a nő arcát fürkészte.Egyetlen szót sem szólt neki csak nézte őt és apró mosoly játszott a szája sarkában.
Sayoko lassan észrevette a férfi perzselő tekintetét és ránézett ő is.Hosszú ideig figyelték egymást,majd Sayoko fejében egy ötlet ötlött fel.
-Láttam,hogy az egyik karod nincs meg.-nézett érdeklődve a szellem baljára.-Emlékszem,hogy mesélted,hogy az öcséd vágta le.
-Igen,-kezdte Sesshomaru.-de miért kérdezed?
-Csak,mert ha gondolod én meggyógyíthatom.
Sesshomaru a nő várakozással teli szemeibe nézett,majd röviden biccentett.Sayoko pedig átsétált a másik oldalára és megérintette a vállát a kimono felett.A keze lassan ezüstösen izott fel.Sesshomaru pedig érezte,hogy a csontja kezd visszanőni,majd mikor Sayoko végzett már újra az ép karját emelte föl.
-Na?-nézett rá kíváncsian Sayoko.-Milyen?
-Kissé zsibbadt,-szólt Sesshomaru.-de tökéletes.Köszönöm.
Látszott,hogy a nőt vártalanul érte a köszönet,de bizonytalanul mégis elmosolyodott.
Mikor leszállt az este,csapatunk csendben megvacsorázott és aludni vonult.Sesshomaru behívta Sayoko-t a szobájába.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT![..:: N i h o n A n i m e ::.. [Anime, Japán és Jpop]](/portal/nihonanime/image/Wallpaper-1.jpg "..:: N i h o n A n i m e ::.. [Anime, Japán és Jpop]")
