2. rész:Megismerkedés

-Kaira!Kagome!-kiáltott meglepetten Hitomi.-Mit kerestek itt?

-Anya.-szólt Kaira és odasétált az édesanyjához.-Szeretnék kérdezni valamit.

-Tessék,kicsim?

 Mindketten leültek a kanapéra.Kaira komoly tekintettel fordult anyjához.

-A jövőmről lenne szó.-kezdte a lány.-Szellemként élni itt nem tudok.Sőt szellem férjet sem találok.

-Kaira.-szólt ijedten Hitomi és Kagome-ra tekintett.

-Ne aggódj!Kagome tudja.

-Elmondtad neki?

 Kaira bólintott.

-És nem félsz,Kagome?-nézett rá Hitomi.

-Ugyan.-legyintett Kagome.-A fiúm egy féligszellem.Én magam nap,mint nap szellemek ellen harcolok.Miért kéne félnem.Amúgy is.Én magam papnő vagyok.Ennél bonyolultabb már nem lehet az életem.

 Hitomi mglepődve tekintett rá.

-Kagome ma elvitt a Csontok Kútjához.-folytatta Kaira.-Azon keresztül átjutottam a középkorba.És úgy döntöttem,hogy ott fogok élni.

 Hitomi itt ijedten tekintett a lányára.

-Na,de Kaira.-szólt.

 Ahogy lánya elszánt és vágyakozással teli szemeit nézte,megértette.A lánya eldöntötte.

-Biztos,hogy ezt akarod?-kérdezte végül.

-Igen.-válaszolt Kaira.

-Akkor legyen,ahogy kívánod.

 Kaira mosolyogva ölelte meg édesanyját.

-De előtte,adok neked valamit.-szólt újra Hitomi.

 Azzal megfogta a lánya kezét,fejével intett Kagome-nak,hogy kövesse és elindultak az emelet felé.Mikor egy ajtóhoz értek,Hitomi elfordította a zárban a kulcsot és benyitott.A szobában minden csupa por volt.Csak egy-két bútor állt benne.Egy ősöreg,hatalmas szekrény,egy asztal és egy magas paraván.

 Hitomi a szekrényhez sétált és kitárta az ajtaját.A belsejéből egy női kimono-t vett elő.Egy ízléses,fehér kimono volt.Ujjait piros minták díszítették.

-Ezt vedd fel!-nyújtotta lánya felé a kimono-t.

 Kaira engedelmesen elvette és a paraván mögött magára öltötte a kimono-t.Mikor kilépett anyja újra a szekrénybe mélyedt.Egy fekete páncélt vett ki.A páncél a melle fölött kezdődött és a combja közepéig ért.A derekától háromfelé nyílt és virágszirom formájaként borult a lábára.Maga a páncél pillekönnyű anyagból volt.A pántja szintén ebből az anygból készült és egy vállvédő szerűség is tartozott hozzá.A derekára egy vörös anyagból készült övet kötött az anyja.Elől masnira kötötte,de a kimaradt két vége egészen a térdéig leért.

 Ekkor Hitomi a lánya haját egy vörös szallaggal fogta össze,majd ismét visszasétált a szekrényhez.Kagome és Kaira egymásra néztek.Nem tudták,hogy még mit rejthet a szekrény.De erre is választ kaptak.Hitomi egy kardot nyújtott át Kaira-nak.

 Kaira szemügyre vette,majd beléhasított a felismerés.

-Apa kardja!-szólt.

-Igen.-mondta Hitomi.-Apád kardja.Varázserejű.

-Mi?

-Hatalmas ereje van ennek a kardnak.Ez a Tűzpenge.

-Tűzpenge?

-Igen.A kard azért kapta ezt a nevet,mert a harcban vörösen izzik,akár a tűz és egy csodás lényt lehet vele megidézni.A Tűzsárkányt.A sárkány egész teste tűzből van.De vigyázz.Okosan használd a kardot,mert hatalmas pusztítást okoz gondatlan kezekben.

-Értem.

 Kaira szemügyre vette a kardot.A markolata vörös szallaggal volt betekerve.Itt-ott kissé rojtos,de jó állapotban.Maga a penge fényes,fémszínű volt.Tehát csak,ha harcolunk vele,akkor vörös.A tokja fekete színű volt.Kaira gondosan az övébe tette a kardot és meghajolt édesanyja előtt.

-Ég veled,édesanyám.-mondta Kaira,majd megölelték egymást.

 Kaira és Kagome a kút felé vették az irányt.

-Mond csak Kagome.-szólt Kaira.-Most visszajössz velem?Nem maradsz a suliban?Mintha azt mondtad volna,hogy Inuyasha-ék még nem várnak.

-Igen.De inkább visszamegyek.-válaszolt Kagome.-Amúgy sem szeretek nagyon sokáig távol lenni Inuyasha-tól.De ezt neki nem kell tudnia.

-Nagyon szereted,ugye?

-Igen.

 Kagome fülig elpirult.Az út további részét csendben tették meg.Minden ember érdeklődve nézett Kaira után.Ebben a ruhában olyan volt,mint egy harcos.A két lány egyre szaporábban szedte a lábait.Idegesítette őket a sok kíváncsi tekintett.Megkönnyebbültek,mikor végre a kúthoz értek.

-Azt hittem már soha nem érünk ide.-mondta megkönnyebbülten Kaira.

-Mit fogsz csinálsz a középkorban?-kérdezte Kagome.-Velünk maradsz?

-Nem tudom.Szeretnék körülnézni.

-Biztos vagy benne?

-Igen.

 A beszélgetést ezzel felfüggesztették.A kút másik oldalán Kaira Kagome-val a hátán ugrott ki a kútból és egyenesen a falu felé szaladt vele.

...

  Inuyasha idegesen kapta fel a fejét.

-Mi baj,Inuyasha?-kérdezte Miroku.

-Kagome szagát érzem.-mondta a fiú.-De vele van egy szellem is.

 Inuyasha gyorsan a kardjáért nyúlt.

-Mindjárt itt vannak.-szólt a fiú.

 Hirtelen egy nő landolt előttük.Hátáról Kagome pattant le és gyorsan Inuyasha-ék és a nő közé állt.

-Várj,Inuyasha.-szólt gyorsan Kagome.-Ne bántsd.Ő a barátom.

-A barátod?-kérdezte értetlenül a fiú.-Hisz ő egy szellem.

-Igen.Az én világomból jött.

-Mi?-kérdezte Sango.-Ott még élnek szellemek?

-Nem.-szólt Kaira.-Én és édesanyám vagyunk az utolsók.

 Inuyasha-ék kíváncsian mérték végig a nőt.

-Te farkasszellem vagy.-mondta Inuyasha.

-Csak félig.-szólt Kaira.-A másik felem tűzdémon.

-Érdekes páros.-mondta Sango.

-Gyönyörű,hölgy.-mondta Miroku és megfogta Kaira kezét.-Mond csak.Lennél a gyermekeim anyja?

 Miroku hatalmas ütést érzett a tarkóján és az arcán és elterült a földön.

-Miroku!!-kiáltott fenyegetően Kagome és Sango.

-Miért csináltátok ezt?Csak érdeklődtem.-mondta Miroku és felállt.-Bár a kisasszony válasza világos volt.

 Miroku végigsimította sajgó arcát,ahol Kaira jól pofonvágta.

-Ne haragudj.-mondta Kaira.-De ez refleszkből jött.A kérdésed elég merész volt.

 Mindenki nevetni kezdett,de hirtelen Inuyasha morgására lettek figyelmesek.

-Mi történt?-kérdezte aggódva Kaira.

-Sesshomaru.-mondta Inuyasha és az erdő felé kezdett szaladni.

 A többiek követték.Egészen egy tisztásig futottak.A tisztás szélén mindenki megtorpant.Főleg Kaira.Soha azelőtt nem látott még ilyen jóképű férfit.Hosszú,ezüstös haja volt.Kaira-nál egy fejjel magasabb.Borostyánsárga tekintete hideg akár a jég,de tekintélyt parancsoló.Első látásra teljesen megbabonázta a nőt.

-Sesshomaru!-kiáltott Inuyasha és a férfi elé ugrott.-Mit akarsz itt?

-Csak,amit mindig,öcsikém.-mondta Sesshomaru.

 "Szóval tényleg testvérek.-gondolta Kaira.-Éreztem a szagukból."

 Sesshomaru hirtelen megérezete Kaira szagát.Kíváncsian tekintett felé.Tetőtől talpig végigmérte a nőt.Soha azelőtt nem látott ilyen szépséget.Érzett benne valami különlegeset,amit azelőtt egy nőben sem.Pedig már volt dolga egy párral.Mikor a nő szemébe nézett,nagyon meglepődött.A smaragdzöld szemek izottak a kíváncsiságtól.A nő szeme teljesen átjárta Sesshomaru-t.Szinte sütött belőle a vágyakozás.

-Látom szellemek társaságát is keresed.-mondta lenézően Sesshomaru.-Sőt.Nem is akármilyenekét.

-Mit akarsz Inuyasha-tól?-kérdezte Kaira.

 Sesshomaru-t meglepte a kérdés.

-Az csak a mi dolgunk.-vágta oda a választ a nőnek.-Te ne avatkozz bele.

-Ha bántani akarod,akkor beleavatkozom.

-Ha rám támadsz,megöllek.-mondta Sesshomaru.

-Ja,persze.Pont egy ilyen harmadrangú,vinnyogó korcstól ijedek meg.-mondta Kaira és fölényesen keresztülfonta karjait maga előtt.

-Hogy mersz így beszélni velem?-mondta Sesshomaru fenyegetően és szemei szikrákat szórtak.-Harmadrangú,vinnyogó,korcs?

-Talán rossz a hallásod?

-Ezért megfizetsz.

 Sesshomaru Kaira felé vette az irányt,de olyan gyorsasággal,hogy Kaira-n kívül más nem is látta,hogy merre jár.Szerencsére még idejében kapcsolt és elugrott a támadás elől.Sesshomaru dühtől izzó tekintettel nézett a nőre.Bár arcán semmiféle érzelem nem tükröződött,szeme annál beszédesebb volt.

"Szuper.Sikerült feldühítem ezt az alakot.És az a legnagyobb baj,hogy túl erősnek látszik.-gondolta Kaira.-Bár a méltóságából,így dühösen sem veszített semmit.Sőt.Még édesebb lett."

 A gondolataiból Sesshomaru rántotta ki,egy újjabb erős támadással.Kaira-nak ismét sikerült elugrania.Ez a macska-egér fogócska még jó pár percig fojt.Kaira könnyeden tért ki a támadások elől és mosolyogva nyugtázta,hogy ezzel a férfit még jobban feldühítette.

"Ez a nő túl gyors.Egyszerűen nem tudom követni.-gondolta Sesshomaru.-Vajon miféle némber?Bolond az már biztos.Egy épeszű lény sem sérteget önszántából egy szellemet.Főleg,ha az olyan erős,mint én.De ez a nő nagyon furcsa.Különleges.Sőt.Gyönyörű.De miket is beszélek.Az nem lehet,hogy esetleg megtetszett volna."

 Sesshomaru újra támadásba lendült,de lassan be kellett látnia,hogy a nő túl gyors.

-Na,mi az?-kérdezte Kaira.-Meguntad a fogócskát?

-Ne örülj előre!-kiáltott Sesshomaru és elszántan nézett a zöld szemekbe.

 Kaira mosolyogva nézett vissza rá.Mikor látta,hogy a férfi megindul,nem mozdult.Engedte,hogy minél közelebb jöjjön hozzá.Mikor már csak egy centi választotta el az arcukat egymástól,mintha megállt volna az idő.Sesshomaru csak a zöld szemeket látta maga előtt.Mindketten egymás tekintetébe mélyedtek.Sesshomaru megállt a nő előtt.Keze még mindig támadásra készen a magasban volt,de nem mozdult.

-Hagyd abba a játszadozást.-suttogta a nőnek.-Lássuk az igazi hatalmadat.

 Kaira magán érezte a férfi forró leheletét.A bőre illata az orrát csiklandozta.Soha nem érzett még ilyet férfi közelében.Hirtelen Kaira lábújhegyre állt és megcsókolta a férfit.

 Sesshomaru-t teljesen meglepte a csók.Mozdulni sem tudott.Csak állt és viszonozta a nő csókját.

...

 Inuyasha-ék álla leesett mikor meglátták,hogy Kaira megcsókolja Sesshomaru-t.Nem értették,hogy mi folyik itt.Sőt,mikor látták,hogy Sesshomaru átöleli a nőt és viszonozza a csókját,akkor teljesen elveszítették a fonalat.

...

 Kaira mosolyogva lépett el a férfitól.Szemében huncot fény csillant.

-Ezt miért csináltad?-kérdezte értetlenül a férfi.

-Nem tudom.-válaszolt Kaira.-A szemed teljesen megbabonázott.Ösztönösen cselekedtem.De te sem viszakoztál.

 Sesshomaru észrevétlenül elmosolyodott.

-De a beszélgetést csak később tudjuk befejezni.-mondta Kaira és tekintetét az erdő felé fordította.