4. rész:Új útitársak
Eközben egy másik fán-messze a falutól ahol Kaira volt-Sesshomaru pihent.Neki is a fejében jártak a délutáni események.Az ő száján is égett a nő csókja.Nem tudta kiverni a fejéből azokat a kedves és meleg szemeket.Folyton folyvást visszatolakodtak a férfi fejébe.A fa alatt Rin és Jaken békésen szunyókált.
-Mi ez,amit érzek?-kérdezte magától Sesshomaru.-Vajon ki lehet ez a nő?Tudni akarom.
Egész éjjel ezen járt a feje.Egy szemhunyásnyit sem aludt.Ha lecsukta a szemét,Kaira alakja folyton előtte volt.
...
Másnap reggel Kagome ijedten szaladt ki a kunyhóból.
-Kaira!-kiáltott.-Hol vagy?
-Mi történt Kagome?-kérdezte Inuyasha,mikor utolérte a lányt.
-Kaira eltűnt.Kaira!Kaira!
-Hallgass már!-kiáltott Kaira és leugrott a fáról.-Miért kell ekkora zajt csapni,kora reggel?
-Kaira!-Kagome boldogan ugrott barátnője nyakába.-Azt hittem valami bajod esett.
-Ugyan!Csak itt aludtam egy fán.Szeretek a levegőn lenni.
-Akkor rendben.-mondta Kagome.
-Indulunk?-kérdezte Miroku.
Észre sem vették,de a csapat többi tagja is felébredt és már teljes "fegyverzetben" készek voltak a továbbindulásra.Inuyasha bólintással jelezte,hogy indulnak.
-Merre megyünk?-kérdezte Kaira útközben.
-Naraku-t keressük.-válaszolta Inuyasha.-És persze ékkőszilánkokat.
-Azt a Naraku-t,akiről meséltél,Kagome?
Kagome bólintott.Már mesélt tegnap este róla Kagome.Kaira igen dühös volt így látatlanban is a szellemre.Nem értette,hogy hogyan lehet valaki ennyire gonosz.
Az út nagy része ezután csendben telt.Leginkább csak Kaira dudorászását lehett hallani,ami nem sok vizet zavart.Sőt.Felfrissülést hozott az unalmas sétába.
...
-Jaken!-kiáltott Sesshomaru,ezzel felriasztva a kis varangyot és a békésen szunyókéló Rin-t.
-Igen,nagyuram?-kérdezte ijedten Jaken.
-Indulunk!
Jaken gyorsan felébresztette Rin-t,aki Au-n hátán szinte rögtön újra elaludt.Sesshomaru mára hosszú sétát tervezett.Lassú tempóban indultak el.
Pár óra elteltével,Rin már teljesen éber volt és hangos éneklésbe kezdett.Jaken-t ezzel persze az őrületbe kergette és folyton veszekedtek egymással.
Sesshomaru nem sokat hallott a veszekedésből.Saját gondolataiba mélyedt.Egyfolytában a tegnapi "harcon" járt az esze.Nem tudta,hogy az a nő miért volt olyan gyors.Életében nem látott még olyan gyorsmozgású lényt.A szagából farkasra következtetett,de egy farkas nem lehet olyan gyors.Volt még valamilyen más része is.Félig farkas lehetett,de a másik felét nem tudta kiszagolni.Felidézte magában,hogy milyen ereje volt.A tüzet használta.Ebből csak arra következtetett,hogy tűzdémon lehetett.De ebben nem volt biztos.
...
Kaira két-három napig utazott együtt Inuyasha-ékkal.Majd a harmadik nap reggelén így szólt:
-Azt hiszem itt az ideje,hogy elbúcsúzzak.
-Mi?-kérdezte Kagome értetlenül.-Miért?
-Egy darabig szeretném a saját utamat járni,de megígérem,hogy nemsokára viszontláttok.
-Biztos vagy ebben?-kérdezte Miroku.
-Teljesen.
-Akkor reméljük hamar visszatérsz.-búcsúzott Sango is.
-Vigyázz magadra.-mondta Inuyasha,majd hátat fordított Kaira-nak.
Kaira ezt egy mosollyal nyugtázta,majd megölelte barátnőjét és elindult az erdő felé.
Inuyasha-ék még sokáig néztek utánna,majd mikor elnyelte az erdő,ők is tovább indultak.
-Remélem hamar visszajön.-mondta félhangosan Inuyasha,amit csak Kagome hallott és el is mosolyodott.
...
Kaira már mélyen az erdőben járt.Az erdő elég sötét volt,ahhoz képest,hogy még délelőtt volt.Hirtelen egy sikoly hangja törte meg a csendet.Kaira azonnal a sikoly felé vette az irányát.Szélsebesen száguldott.Lassan megérezte egy halandó és két szellem szagát is.Még gyorsabban kezdett szaladni.Mikor egy tisztásra ért,megállt.Egy hatalmas gyíkféle szörnyeteg próbált felfalni egy kislányt,akit egy kis varangyszerű lény próbált védeni,nem sok sikerrel.Kaira nem sokáig tétlenkedett.Gyorsan a gyerek és a varangy elé ugrott.Felkapta őket és jó pár méterrel arréb ért földet.Így a gyík csak a földet tudta megmarkolni.Idegesen tekintett áldozata után.
-Gyorsan!-mondta Kaira,mikor letette a varangyot és a kislányt.-Menjetek fedezékbe!
A gyerek és a kis szellem nem tétlenkedett.Gyorsan berohantak a fák közé és ott kerestek menedéket.Kiara nem vesztegette sokáig az időt.A gyík felé fordult,aki meglehetősen dühös volt,mert miatta elszaladt a reggelije.A nő ezzel nem sokat foglalkozott.Megeresztett egy gúnyos mosolyt és felugrott a levegőbe.A szellemmel szemmagasságban lebegett.Kitárta a karjait és elkiáltotta magát.
-Tűztornádó!
A tenyeréből hirtelen két hatalmas tűzgolyó repült ki,majd tölcsérekké formálódtak Kaira kezétől két-három méternyire.Mikor a nő a szörnyfelé lendítette a kezét,a tornádók is elindultak és egy darabig körözni kezdtek a gyík körül.Mikor már vagy 20 kört leróttak,közeledni kezdtek a szellem felé és hamuvá égették.
Kaira leereszkedett a földre.Már épp a gyerekek felé fordult,mikor a hamvak tetején meglátott három csillogó pontot.Közelebb sétált hozzá.
-Hisz ezek ékkőszilánkok.-mondta majd felvette őket és az erszényébe tette,amit gondosan az övére kötött.-Ha találkozom Kagome-val,majd odaadom neki.
Azzal elindult a kislány és a varangy felé.A kislány mosolyogva szaladt ki a fák közül.
-Köszönöm,hogy megmentettél minket!-kiáltott és megállt Kaira előtt.
-Nincs mit.-mondta Kaira és megsimogatta a kislány arcát.
-Igen.Nagyon köszönjük,úrnő.-mondta a kisvarangy és meghajolt a nő előtt.
-Úrnő?-kérdezte elpirulva Kaira.-Nem vagyok én úrnő.
-Dehogynem.-bizonygatta a kisszellem.
-Kérlek.Csak hívj Kaira-nak.
-Igenis,Kaira úrnő.
-Csak simán Kaira.Nem kell az úrnő.
-Ne haragudj,de én ragaszkodom,hogy úrnőnek hívjam.Hisz ön magasrendű szellem.Ez kötelező.
-Hát...öö...rendben.Ha ragaszkodsz hozzá.Mellesleg hogy hívnak titeket?
-Az én nevem Jaken,úrnőm.-mondta a varangy.
-Az enyém Rin.-mondta a kislány.
-Nagyon örülök.Mondjátok.Egyedül utaztok?
-Nem.A nagyúr még nem tért vissza.Meg kell várnunk őt.
-Szóval egy szellemmel utaztok?Mit szólnátok,ha veletek maradnák,míg vissza nem tér?
-Nagyon megköszönnénk.-örvendezett Rin.
-Akkor ezt megbeszéltük.
Kaira mosolyogva nézett új barátaira és boldogan követte a kislányt,hogy virágot szedjenek.A kis varangy pedig engedelmesen telepedett le egy furcsa állat mellé és folyamatosan követte őket a tekintetével.
-Mond csak,Rin.-szólt Kaira.
-Igen?-nézett rá a kislány.
-Hogy hivják a nagyuratokat?
-Sesshomaru-sama.
-Sesshomaru?
Kaira emlékezett rá,hogy Inuyasha is így nevezte azt a szellem férfit,akit ő megcsókolt.Hirtelen vörös lett az arca."Szóval pont a vinnyogó korcs útitársait mentettem meg?-gondolta Kaira.-Szuper.Akkor újra találkozunk.De mi lesz,ha megakar ölni,ha újra meglát?Jaj nekem."
-Kaira-san!-érintette meg a kislány Kaira karját.
-Igen,kicsikém?-nézett rá zavartan Kaira.
-Nagyon vörös lett az arcod.Minden rendben?
-Persze,kicsim.
Ezután Kaira és Rin gyönyörű koszorúkat kötöttek a virágokból és Jaken-t is feldíszetették.Szegény kis szellem úgy nézett ki,mint egy karácsonyfa.Virágkoszorút és nyakláncot adtak rá.Természetesen ezt csak erőszakkal tudták elérni,de sikerült.Rin és Kaira kedvesen kacagtak a látványon.
...
A szél kacajok hangját hozta Sesshomaru felé.És egy ismerős illatot.Azét a nőjét,aki megcsókolta.Gyorsabbra fogta a tempóját és lassan elérte azt a helyet,ahol Rin-éket hagyta.A tisztás szélén meglátta Rin-t és Jaken-t annak a nőnek a társaságában.De nem tűntek ijedtnek.Sőt jól szórakoztak.Sesshomaru azon gondolkozott,hogy vajon mit keres ott az a nő.De ekkor egy furcsa dologra lett figyelmes nem messze tőle.Egy kupac hamura.Ismerős volt neki.Hirtelen mindent megértett.Biztosan Rin-ékre támadt egy szellem és ez a nő mentette meg őket.
-Kaira úrnő!-hallatszott Jaken hangja.-Itt a tűzifa.
-Köszönöm,Jaken!-mondta a nő.
-Szóval Kaira a neve.-suttogta Sesshomaru.
Kaira letette a tűzifát és feléfújt.Hirtelen a száraz fa lángra kapott és egy tökéletes tábortűz lett belőle.Sesshomaru csak nézte a lángokat.
-Minden támadása a tűzre alapszik.-suttogta maga elé.-Ezek szerint biztos,hogy tűzdémon.
-Jó éjt,Rin!-szólt Kaira és megpuszilta a kislányt.-Jó éjt,Jaken!
Sesshomaru látta,hogy Jaken és Rin lefekszenek a fa tövébe és pár perc múlva már mélyen aludtak.
-Mond csak,kutyus.-szólt hirtelen Kaira.-Egész éjjel ott álsz vagy végre idejössz?
Sesshomaru csendesen lépkedett a nő felé,nehogy Rin-éket felzavarja.Mikor odaért megállt a nő mögött,aki érdeklődve nézett fel rá.
-Megmentetted őket?-kérdezte Sesshomaru.
-Igen.-válaszolta szűkszavúan Kaira,majd felállt és elindult az erdőbe.
-Hová mész?
-El.-nézett rá meglepetten Kaira.
-Miért?
-Mert már visszatértél,így már nincs szükség az én védelmemre.
-És hol akarsz éjszakázni?
-Majd keresek egy megfelelő fát.
-Miért nem alszol itt?Senkit sem zavarsz.
Kaira kíváncsian nézett a férfira.Nem tudta,hogy valóban azt akarja,hogy maradjon vagy csak szívességként teszi.Összezavarodottsága valószínűleg látszott az arcán,mert Sesshomaru közelebb ment hozzá és kérdőn nézett rá.
-Most akkor igen vagy nem?-kérdezte tőle a férfi.
-Mi?-nézett rá Kaira.
-Maradsz vagy sem?
-Ja.Igen.Köszönöm.
Kaira visszasétált és felugrott annak a fának az egyik ágára,mely alatt Rin-ék aludtak.Majd kényelmesen elhelyezkedett és behunyta a szemét.
-Miért alszol a fán?-sétált a fa alá Sesshomaru.
-Szeretek fán aludni.-válaszolt nyugodtan Kaira.-Biztonságosabb,mert itt fen a faágak úgy ölelnek,hogy biztonságban érzem magam.Édesanyám is sokszor a karjában altatott el,mikor kicsi voltam.Úgy éreztem biztonságban magam.
Sesshomaru csak nézte a nőt és nem értette,hogy miért ilyen közvetlen vele.
-Tudod...-kezdte Kaira.-nem is tudom miért mondtam ezt el.De olyan érzésem van,hogy benned megbízhatok.
Kaira lenézett Sesshomaru-ra és kutatni kezdett a szemeiben.Kissé meglepődött,mikor bizonytalanságot és zavarodottságot vélt felfedezni bennük.
Sesshomaru nem értette,hogy a nő miért bízna benne,de örült neki.Egy hirtelen ötlettől vezérelve ő is felugrott a fára,a nő elé.
Kaira kissé megijedt mikor Sesshomaru előtte landolt és meglepődött,mikor a férfi arréb húzta,mögé ült és átkarolta.
-Nem tudom,hogy mi lehet olyan élvezetes a fánalvásban,de kipróbálom.-mondta Sesshomaru.
A férfi az egyik lábát felhúzta,míg a másikat lelógatta az ágról.Karjaiba vette a nőt és magához dőtötte.Majd lehunyta a szemét és lassan elaludt.
Kaira feje pontosan Sesshomaru szíve felett pihent.Hallotta a szíve minden egyes dobbanását.Az erős karok biztosan tartották.Hirtelen felrémlett előtte,mikor még nagyon kicsi volt és az édesapjával kirándult az erdőben.Az apjával is egy fán aludtak és ugyanígy.Melegség járta át a szívét erre az emlékre.De ez valahogy más volt.Ezek a karok szorosabban ölelték,mint az apjáé.De valahogy élvezte a helyzetet.Először aludt egy férfi karjaiban.Elmosolyodott és lassan ő maga is álomba merült.
Másnap reggel Rin madárcsicsergésre ébredt.Nagyot ásított és megdörzsölte a szemét.Szemével automatikusan keresni kezdte Sesshomaru-t,de sehol sem látta.Gyorsan körülnézett.A szellemet nem látta a közelben.Ekkor mocorgásra lett figyelmes a feje fölött.Mikor felnézett megpillantotta a férfit és Kaira-t is.Érdeklődve nézett a párosra.Lassan Jaken is felébredt és értetlenül tekintett a fát bámuló Rin-re.Ő is felnézett és még a szája is tátva maradt.
Sesshomaru és Kaira szinte egyszerre nyitották ki a szemüket és néztek elképedt társaikra.Kaira gyorsan leugrott az ágról.Sesshomaru követte.
Kaira már épp indulni akart,mikor a férfi elkapta a karját.
-Maradj velünk.-mondta.
-Mi?-kérdezte Kaira.
-Maradj itt.
-Miért?
-Mert megkértelek.
-De...
-Szeretném ha vigyáznál Rin-re,ha én nem vagyok ott.
Kaira-ban hirtelen az egekig szökött a düh.Még van képe.Miután éjjel egymás karjaiban aludtak.De gyorsan észbekapott.Nem akarta,hogy a férfi észre vegye rajta a csalódottságot.Bár most az lenne a helyes,ha jól felképelné.De nem.
-Rendben.-mondta Kaira mosolyt erőltetve magára.-Ha ragaszkodsz hozzá.Úgysincs jobb dolgom.
-Akkor ezt megbeszéltük.-mondta Sesshomaru és elindult.-Gyertek!Megyünk!
-De jó,hogy velünk maradsz!-ujjongott Rin és kézenfogta új babysitter-ét.-Meglátod nagyon mókás utunk lesz!
Kaira nem tudta,hogy most örüljön vagy sírjon.De ezért a húzásért még megfizet a férfinak.Már azt hitte,hogy miután együtt aludtak,majd Sesshomaru azért kéri,hogy maradjon,hogy vele legyen.De úgy látszik,hogy a középkorban sem lehet olyan könnyen levenni a pasikat a lábukról.Egy csóktól még nem fognak hanyatt esni.
Kaira elhatározta,hogy megszerzi magának ezt a férfit.Megfogta a hideg modora.Pedig eddig nem is szerette az ilyen típusú fiúkat.De Sesshomaru valahogy más volt."Rendben.Ha harc,akkor legyen harc.-gondolta Kaira és elmosolyodott magában.-Valahogy majd csak sikerül megőrjítenem."