5. rész:A meglepetés

-Minek jöttünk ide ehhez az undorító ordashoz!-kiabált magából kikelve Inuyasha.

 A kis csapat azért indult a farkasfalkához,mert Kouga üzent,hogy hírei vannak.De hogy milyenek,arról semmit sem mondott.

-Azért mert valami fontosat akar közölni.-válaszolt nyugodtan Kagome.

-Akkor miért nem jön ő,ahogy mindig is szokot?!-kérdezte idegesen Inuyasha.

-Nyugodj már meg,Inuyasha.-szólt Shippo és ráugrott a félszellem vállára.-Ne félj!Kagome nem marad Kouga-val,hisz már megmondta neki,hogy téged szeret.Ne légy ilyen féltékeny.

 Shippo ismét roszkor beszélt.Inuyasha szokásához híven újra fejbeverte.

-Kagome!-menekült a lányhoz a kisróka.-Inuyasha megint bánt!

-Fekszik.-mondta Kagome olyan nyugodtan,hogy rá sem nézett a fiúra.

-Kagome!!!-kiáltott utánna Inuyasha.

-Mi van veled Kagome?-kérdezte Sango.-Nem vagy dühös Inuyasha-ra,hogy megint féltékenykedik?

-Nem.

-Hogyhogy?-kérdezte Miroku is.

-Már megmondtam neki,amit akartam tegnap este.Nincs több mondani valóm.

 Inuyasha még mindig durcásan ült a lukban,amit a becsapódás ereje okozott.Még mindig a tegnap estén járt az esze.

 Kagome elvitte őt egy kicsit bentebb az erdőbe,mert beszélni akart vele.

-Inuyasha.-kezdte Kagome.-Elakarok mondani valamit.

-Mit?-nézett rá a hanyou.

-Már rég készültem arra,hogy elmondom,de eddig nem volt bátorságom.Szóval...én....ööö....én....

-Igen,Kagome?

-Szeretlek téged.

 Inuyasha meglepetten nézett a céklavörös lányra.Nem is sejtette,hogy egy ilyen vallomást fog tőle hallani.A szíve mélyén nagyon örült neki.

-Tudom,hogy te még mindig érzel valamit Kikiyou iránt,de..-folytatta Kagome.-én úgy éreztem,hogy tudnod kell,hogy mit érzek.És kérlek mond meg,ha te nem érzel semmit irántam,mert akkor...

-Én is szeretlek.-végta közbe Inuyasha.-De nem tudom,hogy a vallomás szívből jött e.

-Mi?-nézett rá Kagome.

-Nem tudom,hogy tényleg úgy gondolod e azt,amit mondtál.

-Inuyasha.-hajtotta le a fejét a lány.

 Inuyasha most egy hatalmas fekszik szóra gondolt,de ehelyett teljesen más történt.Kagome arcáról patakokban hullottak a könyek,majd elrohant.

-Inuyasha!-kiáltott Miroku.-Jössz vagy egész nap ott fogsz ülni?!

 Inuyasha pár ugrással rögtön beérte társait és elgondolkozva nézett Kagome-ra.A lány arca még mindig szomorú volt.A fiú nem tudta mit kéne mondani,de Kagome nem is hagyott rá lehetőséget.

-Megérkeztünk.-szólt a lány és elindult a vízesés felé,mely mögött rejlett a farkasverem.

 A többiek is követték a lányt.Hirtelen Kouga és a többi farkas ugrott ki a vízesés mögül és vezetőjük rögtön Kagome-hoz szaladt.

-Kagome,kedevesem.-kezdte Kouga.-Örülök,hogy újra látlak.

-Tágulj innen,mocskos ordas!-kiáltotta Inuyasha és rögtön Kagome elé állt.

-Mit akarsz,pincsi?-szólt rá Kouga.

 A fiúk már épp verekedni készültek,mikor egy nő futott le a hegyről.Egyenesen Kagome nyakába vetette magát.

-Kagome!!!!!-kiáltotta.

-Kaira!-kiáltott Kagome és megölelte barátnőjét.-Hogy kerülsz ide?

 Alighogy feltette ezt a kérdést a levegőből leszállt eléjük Sesshomaru és Au-n,hátán Rin-nel és Jaken-nal.

-Rávettem Sesshomaru-t,hogy jöjjünk erre,mert megéreztem a szagod és látni akartalak.-mondta Kaira.

-Szóval most Sesshomaru-val utazol?-kérdezte elkerekedett szemmel Kagome.

-Igen.És hoztam neked ajándékot.

-Mit?

 Kaira elővett egy bőrerszényt és tartalmát Kagome tenyerébe öntötte.10 csillogó,kis ékkődarab hevert Kagome kezében.

-Köszönöm.-mondta Kagome.

-Útközben gyűjtöttem.-mondta Kaira.-Ők kik?

 Kaira itt a farkasokra mutatott és érdeklődve mérte végig a falkavezért.Olyan ismerősnek tűnt.Hirtelen felismerte a vonásait.Kouga pont úgy nézett ki,mint az édesanyja.Hisz ez a fiú az ő nagyapja.Kaira látványosan képedt el.

-Mi bajod?-nézett rá ijedten Kagome.-Kísértetet láttál?

-Fogjuk rá.-mondta Kaira és Kagome fülébe suttogta.-Ez a pasi a nagyapám.

-Mi?!-kiáltott Kagome mire minden szem rászegeződött.-Ez komoly?

-Igen.-bólogatott Kaira.

-Mi a komoly?-kérdezte Kouga.

-Nem lényeges.-mondta legyintve Kagome.

-Rendben.

-Miért is hívtál minket?-kérdezte Miroku.

-Híreim vannak Naraku-ról.

-Naraku-ról?-kérdezte egyszerre Inuyasha és Sesshomaru.-Hallgatlak.

 A két fiú mérgesen nézett egymásra.

-Szóval.-kezdte Kouga.-A fülembe jutott,hogy Naraku palotája az északi hegyek belsejében van.Erős védőpajzs védi kívül ezért a szagát nem lehet megérezni.A szellemserege úgy ezres létszámú.Ezenkívül 4 erős inkarnáció is védi őt.Kagura-t és Kanna-t már ismerjük,de sajnos a két új inkarnációról,Doshi-ról és Riuko-ról semmi információm nincs.Csupán annyi,hogy azok ketten együtt a Négy Lélek Ékkövének az erejének a dupláját teszik ki.Nagyon veszélyesek.

-Remek.-szólt Sango.-Még két inkarnáció.

-Hogyan tudnánk legyőzni őket?-kérdezte Kaira.-Nincs ötletetek?

-Sajnos nincs.-válaszolt Inuyasha.

-Nekem van!-kiáltott egy hang Inuyasha bal válláról.

-Miyouga?-nézett rá mindenki.

-Van esély legyőzni Naraku-t.-mondta a kis bolha.-Csupán a Sounga kell hozzá.

-Mi az a Sounga?-kérdezte Inuyasha.

-Apánk kardja.-válaszolt Sesshomaru.-Másnéven a Hódító Kard.A Pokol Kardja.

-Az a kard piszok erős.-szólt Kaira.-Még én sem tudtam vele bánni pedig én félig tűzszellem lennék.Egyedül a kutyaszellemnek engedelmeskedik vagy a következő hordozónak.A sárkány ezt mondta.

-Nálad van a Sounga?És miféle sárkány?-nézett rá értetlenül Sesshomaru.

-A Pokol Fekete sárkánya.És igen.Nálam volt a Sounga.Otthon a házunk falán lóg.A családom már évszázadok óta birtokolja.Mivel a Pokol kardja ezért a Tűzszellemek birtokába került miután a kutyaszellem,az utolsó hordozó meghalt.

-Igen.A nagyúr még tudná használni ha élne.-mondta Miyouga.-De mivel még a következő hordozó sem született meg,így nincs semmiféle remény a szörnyeteg legyőzésére.

-Akkor keressük meg a hordozót.Valahogy csak lehet keríteni egy hordozót.

-Persze,hogy lehet.

-Igen?-nézett rá Inuyasha.-Hogyan Miyouga?

-Csupán a kisasszonynak-mutatott Kaira-ra a kis bolha.-kell szülnie egy gyermeket Sesshomaru-nak.És máris lesz egy hordozónk.

-Mi?-nézett rá Kaira és lángolni kezdett a teste.

 Mindenki ijedten futott el a közeléből.Közben a nő teste körül a tűz egyre hevesebben kezdett lángolni.

-Ilyen idióta ötlet,még meg se forduljon a fejedben!!!-ordított rá a kis bolhára Kaira.

-Elnézést kérek úrnőm.-mondta ijedten Miyouga és próbált menedéket keresni az őrjöngő nő elől.

-Akkor inkább feltámasztom Inutaisho-t!!!!-kiabált tovább a nő.

-Feltámasztod?-nézett rá kérdőn Sesshomaru.

-A Tűzszellemek képesek ilyesmire.-mondta már nyugodtan Kaira.

-Akkor lássuk.

-De előbb beleegyezést akarok.-fordult Inuyasha-hoz.

-Tőlem?-nézett rá a félszellem.

-Igen.Ha megidézem az apád,akkor vele együtt a szíve is jön.Vagyis az édesanyád.Addig maradnak,amíg szükségünk van rá.De te belegyezel ebbe?

 Inuyasha összezavarodva nézett rá.

-Hogy újra lássam az édesanyám?-kérdezte Inuyasha.-Rendben.

 Kaira bólintott és hátrébb lépett a fiútól.Hirtelen vörös fény vette körül és lehunyta a szemét.Belül hosszú útra indult.Utazott időn és téren át.Hirtelen megpillantott két fénylő pontot és megállt ott.

-Kérlek.-szólt hozzájuk.-Szükségem van rátok.

-Miben?-kérdezte az egyik fény egy férfi hangján.

-Egy szörnyeteg legyőzésében,mely ellen állítólag csak a Sounga használ.És mivel az új hordozó még nem él a régi tudja csak irányítani a kardot.

-Rendben.

 Kaira kinyitotta a szemét és kinyújtotta a kezét.Hirtelen két alak kezdett kirajzolódni előtte.Mikor a fény elült egy férfi és egy nő állt a társaság előtt.A nő hosszú fekete hajú,barna szemű volt.Egy rózsaszín kimono-t viselt,míg a férfi ezüstüs haját cofban viselte,aranyszínű szemei voltak és arcán egy-egy méregcsík húzódott.Kedvesen tekitettek az előttük állókra.

-Édesanyám.-suttogta Inuyasha és gondolkodás nélkül az anyához rohant,majd megölelte.

-Inuyasha.-suttogta Izayoi és viszonozta az ölelést.

-Üdv,Sesshomaru.-szólt Inutaisho és idősebbik fiára nézett.

-Apám.-szólt Sesshomaru és meg sem mozdult.

 Képtelen volt közelebb menni.Csak nézte az apját és azt a nőt,akit egyszer megmentett.

-Szervusz,Sesshomaru.-tekinett rá Izayoi is.

 Sesshomaru fejet hajtott Izayoi előtt.

-Ez mi volt?-nézett rájuk értetlenül Inuyasha.-Ez a meghajlás.

-Eddig még nem volt alkalmam megköszönni,de most megköszönöm.-mondta Izayoi és Sesshomaru-ra nézett.

-Mit köszönsz meg?-kérdezte Inuyasha.

-Miután édesapád meghalt és te megszülettél,kissé megsebesültem.Szörnyen legyengültem,de Sesshomaru megmentett minket.Két hosszú hónapon át gondozott téged és segített nekem felépülni.

-Mi?-nézett döbbenten mindenki Sesshomaru-ra.

 A férfi kezdte kínosan érezni magát.Ezért Kaira-hoz fordult.

-Indulhatunk?-kérdezte a nőt.

-Nem mehetünk túl messzire.-mondta a nő.

-Miért?

-Mert közel kell maradnom azokhoz,akiket feltámasztottam vagy mind a hárman legyengülünk.

-Kiváló.Akkor itt kell maradnunk.

-Igen.De én csupán reggel jövök vissza.Itt leszek a közelben,de ma éjjel nem alszom veletek.

-Miért?-kérdezte Kagome.

-Mert a feltámasztásnak van egy utóhatása.-magyarázta Inutaisho.-A kisasszony kissé részeg lesz ma éjjel.

-Pontosan.-mondta Kaira.-Úgyhogy reggel találkozunk.

 Azzal elindult a hegyek melletti erdő felé.Hirtelen csak azt vette észre,hogy valaki mellette repül.Mikor odanézett a legrosszabb sejtése igazolódott be.Sesshomaru utánna jött.Pont az akire semmi szüksége nem volt ma éjjel.Mikor az erdő fölé értek,mind a ketten lereszkedtek egy hatalmas fa tövébe.

-Miért jöttél utánnam?-nézett rá Kaira.

-Nem hagylak egyedül.-mondta a szellem.-Ilyen állapotban nem tudnád megvédeni magad.

-De miért te?Bárki más jó lett volna.Miért te?

-Ezt hogy érted?

 Kaira érezte,hogy a feltámasztás utóhatása kezd rajta eluralkodni.Ennek csak egy hátulütője volt.Képtelen volt hazudni.Késztetést érzett,hogy igazat mondjon.És most is ez következett.

-Mert bármit elmondhatok neked,amit nem kéne tudnod.-mondta a lány.

 Sesshomaru látta,hogy meginog és gyorsan elkapta a derekát mielőtt elesett volna.