7. rész:Két új idegen és egy új ellenség

 A farkas veremnél már mindenki ébren volt.A farkasok töbsége vadászni indult.Páran beszélgettek a vendégeikkel miközben a reggelit fogyasztották.

-Szerintetek hol marad már Kaira és Sesshomaru?-kérdezte Inuyasha,miközben az erdő felé tekintett.

 Hirtelen az erdő felől két ember közeledett feléjük nagy sebességgel.Pár centivel a kis csapat előtt értek földet.

-Jó reggelt!-mondta hatalmas vigyorral az arcán Kaira és lehejolt,majd megölelte barátnőjét.-Na,hiányoztunk?Tudom,hogy igen.Ne is titkoljátok.

-Megpróbálnál kevésbé gyerekesen viselkedni?-tekintett rá szigorúan Sesshomaru.

-Na,de Sesshomaru!Ezt ki kérem magamnak.-Kaira tüntetőleg hátat fordított a szellemnek és keresztbe fonta a karját maga előtt.

 Sesshomaru fejcsóválva tekintett rá és nagy késztetést érzett,hogy ne ölelje és csókolja meg.Nagyon nagy erőfeszítésbe telett visszafognia magát és már kezdte megbánni,amit indulás előtt kért a lánytól.

-Kaira.-lépett elé Sesshomaru.

-Tessék?-Kaira mosolyogva szerelme karjaiba vetette magát és egy forró csókot nyomott az ajkaira.

-Szeretném,ha a kapcsolatunkat egyelőre senki sem tudná meg.

-Mi?Miért?

-Ne érts félre.Csak nem akarom,hogy véletlenül Naraku fülébe jusson a dolog és esetleg téged használjon fel ellenem.

-Á!Szóval erről van szó?

-Igen.Lehetséges?

-Persze édesem,de ennek komoly ára lesz.

-Mégis miféle?-nézett rá kétkedve a szellem.

-Mondjuk ezer csók vagy inkább több ezer.-mosolygott ravaszul Kaira.

-Azt hiszem,hogy ez az ár nekem teljesen megfelelő.

 Sesshomaru olyan szenvedéjjel csókolta meg a nőt,hogy Kaira teljesen beleszédült.

-Sesshomaru!-rázta meg Kaira az elbambult szellemet.-Jól vagy?

-Mi?Ja,persze.-nézett rá zavarta Sesshomaru.-Csak kicsit elgondolkoztam.

-Már vagy tíz szóltam.Mi kötötte le ennyire a figyelmed?

-Nem érdekes.Csak az árakon gondolkodtam.

 Azzal Sesshomaru elindult Aun felé.

-Árakon?-nézett utánna a lány.-Miféle árakon?

 Kaira kutatni kezdett a gondolataiban és mikor rátalált a válaszra,teljesen elvörösödött.

-Kaira mi bajod?-nézett rá értetlenül Kagome.

 A lány viszont már nem tudott válaszolni,mert Sesshomaru kiadta az indulási parancsot és Aun nyergébe pattant.Rin felült a szellem mögé.Jaken is követte a példáját,majd Kaira is elindult hozzájuk és Rin mögé ugrott fel.Kouga vagy húsz embert vett maga mellé.Kirara hátára a szerzetes,a szellemírtó és a kisróka ült fel,míg Inuyasha a hátára vette Kagome-t.Inutaisho pedig felnyalábolta Izayoi-t.Mikor mindenki indulásra készen állt,Kaira Sesshomaru-hoz fordult.

-Most hová megyünk?

-A Vörös Vulkán-hoz.-mondta a szellem és apjára nézett,aki folytatta.

-A Vörös Vulkán mélyén van a Sounga.Azért indulunk.-mondta Inutaisho.

-De én hazatudnák menni érte.-mondta Kaira,de Sesshomaru beléfojtotta a szavakat.

-Az túl sok időbe telik.

 Ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést.

-Mi nem tartunk veletek.-szólt Kouga és hátat fordított a csapatnak.-Magam akarom legyőzni Naraku-t.Csak Kagome kért meg arra,hogy szóljak,ha bármit megtuduk.Viszlát!

 A többiek érdeklődve néztek rá,de senki nem vitatkozott.Nekik is útra kellett kelniük.A Vörös Vulkán-hoz az út nagyából három napot vett igénybe.Szinte egész nap utaztak,mikor naplemente után a csapat leszállt egy tisztás szélén,ahol tábort vertek.Nem sokat beszélgettek.
 Az egész napi utazás kissé megviselte őket,így Sango és Miroku szinte azonnal elaludt.Kagome Inuyasha karjaiban tért nyugovóra,míg Shippo,Rin és Jaken Aun-nak dőlve hortyogott.Izayoi is ura karjaiban merült álomba,de Sesshomaru és Kaira még nem aludtak.Csendben felálltak és az erdő belseje felé vették az irányt.Mikor már hallótávolságon kívülre kerültek,Sesshomaru megragadta szerelme derekát,egy fa mögé húzta és megcsókolta.

 Kaira viszonozta a csókot és az ölelést.Nem tudta,hogy Sesshomaru,hogy volt vele,de neki egész nap szinte kínzás volt,hogy még csak meg sem érinthette.De ez a csók mindenért kárpótolta.

 Sokáig voltak még az erdőben,majd kis idő után csendben visszamentek és ők maguk is álomba merültek.

 Másnap reggel a csapat újra felkerekedett és útnak indult (ezúttal sétálva) a vulkán felé.Már dél felé járhatott az idő,mikor egy húsz méternyire a cspat előtt berobbant a földbe valami.Mindenki megállt és várta a fejleményeket.Mikor a por elült egy férfi készálódott fel a kisebb kráterből és az ég felé nézett.Hirtelen megcsapta az orrát az idegenek szaga.Feléjük fordította a fejét.

 Midenki döbbenten mérte végig a férfit.Hosszú,bokáig érő,ezüst színű haját hátul egy szalaggal kötötte össze.Szemei zöldek voltak akár a fű.Homlokán egy Kaira-val teljesen megegyező démonjel volt.Az öltözéke majdnem megegyezett Sesshomaru-éval.Csupán a páncél tüskés része maradt ki.Az oldalán két kard is pihent.Az egyik kardot nem látták teljesen,de a másik kard markolata gyönyörű,ezüst színű anyaggal volt betkerve,míg a markolat végén egy kissebb,rózsaszínű gömb volt.A tokja pedig fekete színű.

 Izayoi felismerte a kardot és urára nézett.Látta rajta,hogy Inutaisho is felismerte a férfi kardját,de egy szót sem szólt csak elmosolyodott.

-Szerinted...-nézett rá Izayoi.

 Inutaisho bólintott.

 Az ismeretlen férfi kíváncsian méregette csapatunkat,míg szeme meg nem akadt Sesshomaru-n és a mellette álló Kaira-n.Apró mosolyra húzta a száját.

-Ki vagy te?-lépett előre Inuyasha.

-Kien!!!-kiáltott egy női hang és hirtelen tulajdonosa az égből a férfi mellé pottyant.-Nem esett semmi bajod,bátyám?-nézett fivérére agódó szemekkel,mire az megrázta a fejét és a csapat felé intett.

 A nő is arra nézett.A haja neki is ugyanolyan hosszú és ezüst színű volt,mint báttyának,bár ő összefonva viselte.A szeme borostyánsárgán világított.A lány arcán viszont teljesen más minták voltak,mint fivéréén.Arcának mindkét oldalán két-két méregcsík húzódott,míg homlokán egy ugyanolyan hold,mint Sesshomaru-nak.A ruházata teljesen megegyezett testvéréével.A nő oldalán szintén két kard pihent,melyet már mindenki jól ismert.

 Inuyasha bátyára nézett,majd vissza a nőre.

-Hogy lehet az,hogy ennek a nőnek ugyanolyan kardjai vannak,mint neked Sesshomaru?-kérdezte Inuyasha.

-Fogalmam sincs.-mondta Sesshomaru és továbbra is a két idegent nézte.-Kik vagytok?

-Ők azok.-mondta csendesen a nő és bátyára nézett.-Ugye Kien?Tényleg ők azok ugye?

 Kien bólintott és szipogó húgára nézett.

-Hagyd ezt abba,Eriki.-szólt rá parancsolóan Kien.-Ne légy ilyen gyerekes.

-Te könnyen beszélsz.-mordult rá Eriki.-Te még ismerted őket,de én nem.

-Jól van.Ne haragudj.

 Mindenki kíváncsian nézett rájuk.

-Elnézést.-lépett közelebb Kaira,de Sesshomaru már utánna is kapott.Sajnos a nő ismét gyorsabb volt és kicsúszott a férfi kezei közül.Mire észbekaphatott volna,már Kaira az idegenek előtt állt.

-Kik vagytok?-nézett rájuk.

 A két idegen egy darabig csak nézték őt,majd Kien megszólalt.

-Az én nevem Kien.Ő pedig a húgom Eriki.-mutatott a nőre.-Segíteni jöttünk nektek.

 Kaira közelebb hajolt Kien-hez és mélyen beszívta a férfi illatát,majd megvizsgálta a homlokán lévő jelet.Ezután a lány felé fordult és őt is alaposan szemügyre vette.

-Ti nem ebből a korból valók vagytok.-mondta Kaira és magyarázatot követelve nézett rájuk.

-Jó megfigyelés.-mondta lenézően Kien,aminek a jutalma egy hatalmas kupánvágás lett.

-Beszélj rendesen te vagy ellátom a bajod.-Kaira-t sértette a fiú hanghordozása.

-Elnézést.-hajtotta le a fejét Kien,mire Eriki hangosan nevetésben tört ki.-Te meg mit röhögsz?-nézett rá

idegesen Kien.

 Eriki nehezen elfojtotta a nevetését és akadozva válaszolt fivérének.

-Ne haragudj...csak...olyan...vicces vagy.Te senkinek nem szoktál engedelmeskedni.Még nekem sem.

-Nagyon vicces.-nézett rá Kien gyilkos tekintetekkel.

-Honnan jöttetek?-kérdezte Kaira nem igazán kedvesen.

 Kezdett elfogyni a türelme.Annyira idegesítette,hogy ebből a két idegenből Sesshomaru szaga áramlott.Vajon mi közük lehet egymáshoz?

-A jövőből.-kezdte Eriki,majd elkapta a bátya kezét,aki elakarta hallgattatni.-Megakarjuk változtatni a jövőt,mert nem akarjuk,hogy ti meghaljatok.

-Eriki elég!-emelte fel a hangját Kien.-Ne mondj nekik többet.

-Csönd legyen!-rivalt rá Kaira.A fiú közömbössége idegesítette.-Miért árad belőletek Sesshomaru szaga?

-Elmondhatom?-nézett könyörgően Eriki Kien-re.

-Mivel a jövőt megakarjuk változtatni,így nem számít.-bólintott rá Kien.

-Mi az ő gyerekei vagyunk.-mondta fülig érő szájjal Eriki.

 Ez kissé megdöbbentett mindenkit.Főleg Sesshomaru-t és Kaira-t.

-Mi?-kapta fel a fejét Sesshomaru.

-Igen.-nézett rájuk ártatlanul Eriki.

-És ki a...?-kérdezte félve Kaira,de nem tudta végig mondani.A hangja elcsuklott.

 Eriki kedvesen és titokzatosan mosolygott a nőre.

-A mamánk?-kérdezte tőle.

 Kaira egy szót sem szólt.Csak nézte a lányt.

-Kérlek,nézd meg jobban a bátyám.-fordította Kaira-t Kien felé a lány.-Látod a homlokát?És nézd meg az egyik kardját.

 Kaira elkerkedett szemmel nyugtázta a felismerést.

-Olyn,mint az enyém.-mondta elhaló hangon.

-Igen!-kiáltott Eriki és Kaira nyakába vetette magát.-Anyuci!

 A nőt váratlanul érte a lány ölelése és a súlyától megtántorodva hátra zuhant,de mielőtt még elérte volna a kemény földet,két erső kar ragadta meg és megtartotta.Sesshomaru állt mögötte.Kaira csak nézte a férfit és még levegőt is elfelejtett venni.

-Óvatosan.-mondta csendesen Sesshomaru.

-Elnézést.-szólt Eriki és hátrább lépett.

 Sesshomaru felsegítette Kaira-t és a két fiatalra nézett.Lassan végigmérte mind a kettőt,majd megszólalt:

-Miért vagytok itt?

-Már említettük.-kezdte Kien.-Hogy változtassunk a jövőn.

-Ezt felfogtuk.-lépett közelebb Kagome.-Csak azt nem értjük,hogy min akartok változtatni.

-Azt majd később.-folytatta a fiú,majd húgára nézett.-Hol van?

-Elmenekült a gyáva patkány!-kiáltott Eriki és mérgesen dobbantott a lábával.

-Kiről beszéltek?-nézett rájuk Kaira.

-Menet közben elmondjuk.-mondta Kien és a csapat elindult.-Azért jöttünk ebbe az időbe,mert egy férfit üldözünk.Naraku fiát.

-Naraku fiaát?!-nézett rájuk mindenki.

-Igen.-vette át a szót Eriki.-A neve Hakuo.Nem valami kedves pasi.Ő azért jött ide,hogy az apja segítségére legyen a ti mielőbbi legyőzésetekben és,hogy minket is eltegyen lábalól.Mi követtük ide őt és megpróbáljuk megakadályozni a tervét.

-Világos.-szólt Inuyasha.-Akkor velünk tartotok....De most lenne egy teljesen más kérdésem.Mond csak,bátyám.Miféle kapcsolat is fűz Kaira-hoz?

 Sesshomaru csak egy gyilkos pillantást l____lt öccse felé,majd olyan erősen vágta kupán,hogy Inuyasha alig bírt felállni.Mindenki jót kuncogott ezen.Csak Kaira ment gondolataiba merülve a csapat élén és szinte semmit sem hallotta a beszélgetésből.

"Szóval ők az én gyerekeim.-gondolta.-Nem hittem volna,hogy Sesshomaru és köztem ilyen sok lesz.De vajon ez a Hakuo miért akar ennyire végezni velünk?Azt értem,hogy hatalomra vágyik,de van egy olyan érzésem,hogy Naraku nem szívesen osztaná meg vele a hatalmát.Félek rá gondolni,hogy mi lehet még ebből.Vajon meg tudjuk-e ölni Naraku-t.Nem vagyok már olyan biztos benne.Ha nem lesz elég a többiek és a Sounga ereje,akkor lehet,hogy a saját hatalmamra lesz szükségem.Azt még soha nem próbáltam.Nem vagyok benne biztos,hogy uralni is tudni fogom.Remélem ennyire nem lesz reménytelen a helyzet."

-Kaira.-érintette meg Sesshomaru a nő vállát.

-Tessék?-nézett fel meglepődve Kaira.

-Min gondolkodsz ennyire?

-Á!Ne is törődj vele.Lényegtelen.

-Nem úgy néz ki.

-Hidd el,hogy nem fontos.

 Kaira megérintette a férfi karját,mire az abba hagyta a kérdezősködést,bár nem győzték meg a nő szavai.

...

 Eközben egy férfi lépett be Naraku féltve őrzött palotájába és a szellem felé vette az útját.A szellemek szétváltak az útjából.Mikor Naraku szobájához ért,elhúzta az ajtót és belépett.Naraku érdeklődve vette szemügyre.A férfi haja az övéhez hasonlóan éjfekete volt és kissé hullámos.Hozzá hasonlóan fekete és lila színű kimono-t viselt.A szeme szintén lila volt.

-Ki vagy te?-kérdezte a férfit.

-A nevem Hakuo.-válaszolt a férfi.-A jöőből jöttem.A fiad vagyok.

 Naraku érdeklődve tekintett rá.

-Inkarnáció?-kérdezte.

-Nem.-mosolyodott el Hakuo.

-Szóval te az én fiam vagy.Minek köszönhetem a látogatásod?

-Segíteni jöttem.

-Mégis miben?

-Megölni Inuyasha-t és csapatát.

-Mégis miért jöttél ide a múltba?Talán a jövőben valami rosszul sült el?

-Ne gondolj rosszra.Csak szeretném az életemet jobbá tenni.És bosszút állni.

-Bosszút?

-Igen.Sesshomaru gyermekein.

-Sesshomaru gyermekein?Foglalj helyet és mesélj egy kicsit.

-Rendben.

 Hakuo leült apjával szembe és mesélni kezdett.

...

 Már a hold magasan az égen járt,mikor a csapatunk letáborozott.Körbeülték a tábortüzet és várták új barátaik meséjét.

-Hallhatnánk akkor,hogy miért vagytok itt?-nézett rájuk Inutaisho és várta a választ.

-Persze.-szólt Eriki és bátyára nézett.

-Mond te.-szólt kellettlenül Kien és a tűzbe bámult.

-Rendben.