Táncverseny

Meleg nyári délután volt. Egy fiatal fiú sietett végig a városan.

Kurama volt az. Az iskola tornatermébe tartott, ahol már nagyon vártak rá.

Késésben volt, mert a megbeszélés elhúzódótt Yusukeékkel.

-Bocs, hogy késtem.-lihegte a terembe lépve.

-Ejnye Suichi.-dorgálta az egyik lány,-Gyere ideje elkezdeni. A fiú odalépett a lányhoz, a derekára tette a kezét,

a másikkal megfogta a lányét. Táncolni kezdtek. Kurama tagja volt sz iskolai tánckarnak. Most a magyei

versenyre gyakoroltak.

Az egész egy rendezvényen kezdődött,ahol meglátták Kuramat táncolni. Kérték, hogy lépjen be közéjük, de eluzasitotta.

Mire könyörögtek neki, hogy be kell lépnie, mert az egyik fiú kiszállt. Végülis belemnt. Ennek már csaknem két hónapja.

A többiek elött sikerült titokban tartania. Bár tudta azt is, hogy ez nem mehet igy sokáig. Majd a versenyre meghivja őket.

Izgult is emiatt. Hiszen mit szólnának a többiek, hogy Ő, a legendás Youko Kurama szalontácot tanul, és a

Megyei Amatőrök Tánversenyén szerepel.

A mai próba nagyon jól sikerült. Elégedetten tartottak a zuhanyzó felé. Ám a lány öltözőből sirást hallodtak. Bementek.

Az egyik lénytag ült egy padon bekötözött lábbal.

-Mi történt?-kérdezete Kurama

-Az a semmirekellö Lorenzo! A lábamra lépett.-visitotta a lány

Kurama közelebb ment, hogy megnézze. Aggodó szemekkel nézett fel a lányra.

-Sajnálom, de eltört.

A másik leült.

-Mi lesz most? Nem sokára itt a verseny.

-Ne aggódjatok.-mondta nyugtatóan.-Azt hiszem találunk valakit, aki beugorhatna.

-Tényleg?- a lányok csillogó szemekkelnéztek rá.

-Persze.-bólintott a fiú.-El is megyek hozzá.

Megfordult és elment.A lányok mosolyogva néztek utána.

Kuramanak csak egy valaki jutott eszébe. Botan. Persze arra nem gondolt, hogy mi lesz, ho a lány nemet mond. Sőt tud-e egyáltalán Botan táncolni?

Most már mindegy. Majd csak meggyőzi valahogy.

Úgy tudta, hogy most Yusukenél van. Igy egyenesen oda vette az irányt.

Bekopogott. Csak sokára nyitottak ajtót, de a látványtól Kurama megdöbbent. Keiko állt elötte egy férfi ingben. A lány is megvolt lepve.

-Kei...Keiko!-dadogott.

Mielött folytahatta volna, Yusuke hangját hallodta a házból.

-Édesem! Ki az?

Aztán már ott állt Ő is az ajtóban. Egy melegitő nadrágot viselt.

-Nahát Kurama! Mi járatban?

Kurama agya egyből kombinálni kezdett. Lehet hogy Yusuke és Keiko...

Nem tudta fojtatni, mert rájött, hogy valamit mondania kellene.

-Én csak...izé...Botant keresem.-Végre kibökte.

-Már elmentek Hiei-el.-Felete Yusuke.

-Nem tudod hová?

-Azt hiszem hozzátok.Valami megbeszélni valójuk akadt.

Kurama megfordult és elindult, de még visszaszólt:

-Bocs, a zavarásért.

A páros csak legyintett neki.

Gondolataiba mélyedve ballagott hazafelé. Furdalta a kiváncsiság, hogy vajon Keikoék tényleg megtették e? Mindegy is ez nem őrá tartozik.

A lakásba lépve csend fogadta.

-Ez furcsa.-tanakodott.Fürkésző szemekkel nézett körül. Botant végül a konyhában találta meg.

-Szia.-köszönt a lányra.

Botan háttal állt neki, igy nem vette észre, hogy ott van. Megilyedt, mikor meghallodta a hangját.

-Szia. Megilyesztettél.

-Sajnálom.

Körül nézett, de Hieit nem találta sehol.

-Hiei hol van?

-Zuhanyozik.-felete az emelet felé mutatva.

-Jó. Beszélni szeretnék veled.-hadarta, majd megragadta a lány kezét és kivezette a teraszra.

-Na de Kurama!-ellenkezett Botan.

-Figyelj! Egy szivességet szeretnék kérni.Szükségem lenne egy táncpartnerre.

-Egy mire?-lepődött meg a lány.

Kurama elmesélt neki mindent. Botan figyelmesen végig hallgatta.

-Renben van. De én nem tudok táncolni.

-Az nem gond. Majd megtanitalak. Nem vagyok profi, de a versenyre elég ennyi is.

Miután megbeszélték a dolgokat Bota indulni készült. Kurama még az ajtóban megállitotta.

-Akkor reggel kezdünk. Ja! És ne feledd ennek az egésznek titokban kell maradnia.

A lány bólintott majd elment.

Kurama is visszament a lakásba. Készitett valami ennivalót, és letelepedett a tévé elé. Nem sokára előbukkant Hiei is.

-Mit nézel?-ült le barátja mellé.

-Valami romantikus hömböleg.-vont vállat.

-Tényleg? Miről szól?

-Egy pasi beleszeret egy lányba, akinek már van vőlegénye. Mindketten sajnálják egymást, mert nem lehetnek együtt, meg ilyesmi.-mondta közönyöseny.

-Akkor azt javaslom váltsunk csatornát.-nyúlt Hiei a távirányitóhoz. Végig kapcsolgatta az összes csatornát, de nem talált semmi érdekeset.

-Ez dögunalmas.-Mondta nagy sóhaj kiséretében.Majd kikapcsolta a tévét.

-Mindegy. Azt hiszem én inkább lefekszem.-mondta Kurama, majd felállt és a szobájába ment. Levette a ruháit, és lefeküdt. Szinte azonnal elaludt.

Reggel kávé illatra ébredt. Felöltözött és lement a konyhába. Meglepetésére Botan és Hiei már ott voltak. Vidáman csevegve reggeliztek.

-Sziasztok.-köszönt, majd leült. Botan neki is megteritett. További vidám társalgás közepette ettek. Miután végeztek az edények a mosogatóba kerültek. Kurama és Botan pedig indulni készültek.

-Hova mentek?-kérdezte Hiei.

-Van egy-két fontos dolgunk.-felet Botan. Tudta, hogy kurama nem tud jól hazudni.-Ne várj minket. Valószinüleg későn jövünk.-Füzte hozzá és már ott sem voltak. Hiei gyanakodva nézett utánuk.

Már az utcán jártak, mikor Kurama megszólalt.

-Először a terembe megyünk.

-Jó.

Mikor odaértek Botan ijedten torpant meg.

-Mi a baj?

-Nem mondtad, hogy ilyen sokan lesznek.-pislogott ijedten. Kurama elmosolyogta magát.

-Nyugalom.-Botan vállára tette a kezét.-Nem itt fogunk gyakorolni.Csak bemutatlak.

Odasétáltak a többiekhez, Kurama mindenkit bemutatott.Majd közölte, hogy pár napig távol lesz, mert Botannak bele kell jönnie a táncokba.

Elköszöntek és újra útra keltek.

-Most hova megyünk?-kéredzett Botan

-Egy olyan hejre, ahol biztosan nem zavarnak minket.

10 perc sáta után el is érték céljukat. Egy családi ház elött álltak.

-Itt fogunk gyakorolni?-pislogott Botan.

Kurama bólintott. A fiú szüleinél voltak. Azért ide mentek, mert Ők be voltak avatva, és biztosan nem zavarkolódnak majd. Köszöntek mindenkinek, majd Kurama elmondta mi történt és kért mindenkit, hogy ne zavarják őket.

Felmentek a fiú szobájába. Bezárták az ajtót. Kurama Botan mellé állt és megfogta a kezét.

-Először lassan mutatom, te meg próbálj követni.

-Renben.

-Csak két táncot kell megtanulnod, mert a nyitótáncban kell szerepelni és lesz közös előadás is.

Lassan mutatni kezdte, Botan próbált vele lépést tartani. Egyre jobban belejött. Kurama meglepődött ezen. Nem számitott rá, hogy a lány ilyen jó lesz.

-Nagyon jól csinálod.-dicsérte meg.Botan örült a bóknak. Egész idó alatt azon izgult, hogy nehogy megbotoljon és előrezuhanjon.

Lassan eltelt a délután. Elindultak haza. Hiei a tévé elött ült, valami rágcsálni való volt az ölében. Épp egy akció filmet nézett.

-Sziasztok.-köszönt Kramaéknak.

-Szia.-viszonozták kórusban. Mindketten leültek a kanapéra. Fáradtan dőltek hátra. Botan elment valami üditőért.

Kurama a fejét hátradöntve ugymond feküdt a kanapén. Hiei sanda szemekkel figyelte. Mikor a lány visszatért egy doboz üditőt tett a homlokára. A fiú mosolyogva nézett rá. Megfogta a dobozt és nagyot kortyolt az italból.

-Milyen napod volt?-nézett Hieire.

-Elment.-vont vállat a másik.-De ahogy elnézem nektek elég fárasztó lehetett.-méregette őket. Minketten zavartan néztek maguk elé.

-Ha te azt tudnád.-sóhajtott nagyot Kurama. Botan felállt.

-Ideje mennem.Akkor holnap.-intett és elment.

-Azt hiszem elteszem magam holnapra.-mondta Kurama, majd a szobájába ment. Hiei egy darabig nézett utána, majd megint a filmre figyelt.

Reggel Kurama valami kellemes illatra ébredt. Lement a konyhába. Botan már ott volt. Hiei-jel reggeliztek.

-Reggelt.-köszönt és leült. Botan már előre megteritett neki. Elfogyasztották reggelit, és megint elindultak.Ismét a fiú szüleihez mentek. Kurama szobájában azonnal gyakorolni kezdtek.Botan meglehetősen jól csinálta. Semmi gubanc nem akadt, kivéve egyet. Egy forgást gyakoroltak, mikor Kurama keze a fenekéhez ért. Ettől Botan elvesztette az egyensúját és előre esett. Egyenesen a fiú mellkasára. Csak pár pillanatig volt ott, mégis megérezte férfias illatát. A keze Kurama mellkasán nyugodott, mig a fiú szorosan ölelte Őt. Ahogy Botan a szemébe nézett valami elképesztő furcsa ragyogást fedezett fel benne.

Majd Kurama feje egyre közelebb került a lányhoz. BOtan lehunyta a szemeit, igy várta, hogy mi fog történni. Aztán megérezte Kurama ajkait. A fiú elöször gyengéden csókolta, majd egyre követelőzöbb lett.

A csókbol elöször Kurama tért magához.

-Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém.-szabadkozott.

-Ugyanmár.Ha el akrom kerülni, akkor egyszerűen elhúzodtam volna.Nem történt semmi.-magyarázta a lány.

Miután ezt megbeszélték, folytatták a munkát. Próbáltak nem gondolni a csókra, de nem sikerült nekik. Ennek ellenére ma is nagyon jól haladtak. Megint eltelt a délután. Visszamentek Kurama lakásába.De Botan most nem ment be. Az ajtó elött elköszönt, hogy majd holnap reggel megint jön.

Kurama elgyötört arccal lépett be. Hiei a konyhában volt.

-Mi van veled?-nézett rá.

Kurama a fejét fogta.

-Azt hiszem valami óltári hülyeséget csináltam.

Hiei meglepődött.

-Te? Mégis mit?

-Megcsókoltam Botant.-vallodta be nagy sóhajjal.

-He??!!-Hiei egy pillanatra hátrahörkölt.

-Jól hallodtad.

Minketten leültek.

-Elmondok neked valamit, de kettönk között maradjon. Szerelmes vagyok belé.

-Mióta?-Hieit nem érte meglepetéskénz, mert feltünt neki, hogy mostanában Kurama bámulni szokta.

-Azóta, hogy Yusuke megsemmisitette a rovarsipot.

-De annak már lassan öt éve!!-ez már jobban meglepte.-Nagyon jól eltitkoltad. Kurama mosolygott.-Miért nem mondod meg neki?

-Nem tudom. Azt hiszem félek, hogy kikosaraz.

-Te? Félsz?

-Vicces nem?

Hiei bólintott.

-Figyelj koma! Azt javaslom minél elöbb mond meg neki, különben késő lesz.

Kurama megmerevedett. Eszébe sem jutott, hogy Botan esteleg tetszik másnak is. Valaki kopogott. Hiei ment ajtót nyitni, nem sokára vigyorogva jött vissza.

-Itt az alkalom.-mondta, majd elment. Botan állt Kurama elött.

-Valamit el kell mondanom.-mondták egyszerre.

-Elöbb te.-Kurama hejjel kinálta. Botan leüllt mellé és hosszasan nézett a fiú szemébe.Majd elforditotta a fejét, atán hirtelen visszakapta.

-Szeretlek!-mondták megint egyszerre. Itt mind ketten mosolyogtak. További beszélgetésre nem volt szükség. Egymás nyakába borultak,majd csokólozni kezdtek.

-Megpróbáljuk együtt?-Nézett Botan szemébe Kurama.

-Igen.-mindketten nagyon boldogok voltak.-Igy is akarsz még tanitani?

-Mi az hogy.-Kurama nagyon komolynak látszott.Megint egy forró csók következett. De ezt kénytelenek voltak abbahagyni, mert valaki halk köhintését hallodták. A hang irányába fordultak. Népes kis társaságuk állt elöttük szélesen vigyorogva. Mindenki gratulált nekik. Az este vidám hangulatban telt. Miután mindenki elment, Botan is indulni készült.

-Muszály?-nézett kérlelő szemekkel Kurama.

-Igen. Koenma már biztosan vár.-Botan könnyű csókot dobott Kuramanak és elment. A fiú eltette magát másnapra. Szinte azonnal elaludt.

Reggel megint Botant találta a konyhában Hiei-jel. Ez a nap is úgy indult mint a többi. Ugyanugy a fiú szüleihez mentek és egész nap ott valtak. Este megint fáradtan értek haza. Innetől minden nap ugyanaz volt. Három hét utén Hiei már nagyon kiváncsi volt hogy hova tünnek el egész nap. Követni meg nem akarta őket, mert ha Kurama rájönne még megharagudna rá. Majd elmondja ha itt lesz az ideje. Igy teltek a napok, majd a hetek. Aztán eltelt két hónap. Botan és Kurama már profin táncoltak együtt. Sőt már a csoportal is összerázódtak. Már csak a verseny volt hátra.

Egyik reggel Kurama és Hiei a tévé elött vitatkoztak.

-De igenis megteszed, mert a barátom vagy.-fenyegette Kurama.

Hiei hevesen rázta a fejét.

-Eszembe sincs. Nem veszek öltönyt.-azzal a nyakkendőt a fotelba vágta.

-Légy szives. Nekm fontos hogy ma elgyere.

-El is megyek, de nem pingvinnek öltözve.-Huzta a száját.

-Ugyanmár Hiei. Csak két óra az egész. Annyit kibirsz.-Kurama látta hogy  igy nem jut semmire.-Akkor ráduszitom Botant. Ő majd meggyőz.

-Jól van!-Kapott az öltöny után, majd morogva ment az emeletre. Kis idő múlva megjelent az öltönyben.

-Yusuke-ék már lent várnak.-mondta Kurama.Miután köszöntek mindenkinek elindultak.

-Kurama!Mégis hova megyünk?-Kérdezte Kieko.

-Majd meglátod.

-És Botan? Ő nem jön?

-Máshol találkozunk vele.

Nem sokára odaértek az iskola tornatermébe. Kurama mindenkit megkért, hogy üljenek le, de lehetőleg az első sorban. Majd elment, azzal, hogy van egykis dolga.Az már feltünt mindenkinek, hogy mi készül itt, de azt nem tudták, hogy miért jöttek ide.A szinfalak mögött Kurama türelmetlenül várta Botant.

-Kurama!-hallodta a lány hangját a háta mögött. Mikor magfordult a szája is tátva maradt. Botan egy földig érö vörös selyem estélyit viselt.A ruha felső része szabadon hagyta a vállát, a másik oldalon egy vékony pánt tartotta.Az alja az egyik oldalon combközépig felsliccelve. A haja kontyba volt feltűzve, két oldalon szabadon hagyva két tincs. Sminkje illet a hajához és a ruhájához. A szeme halványkékkel, az ajkai kávé barna rúzzsal volt kihúzva.

-Bocs, hogy késtem. A másik ruhám elszakadt.-mondta kissé szégyenlősen.

-Milyen volt az?-mérte végig szerelmét Kurama.

-Hát!Nem volt ennyire kihivó.

-Akkor csak örülni tudok, hogy elszakadt.-mosolygott, majd meleg csókkal üdvözölték egymást.

Nem sokára lecsendesedett a közönség és megjelent a kommentátor, egy középkorú férfi.

-Hölgyem is Uraim! Üdvözlöm Önöket. Vágjunk is bele. A mai versenyt az helyi iskola tánckara nyitja.

A párok sorban felvonultak.

-Jól látok!!-kiálltott Yusuke.-Azok ott...

-Botan és Kurama!-Fejezte be Kuwabara nem kisseb döbbenettel.

Hiei összefont kézzel mosolygott.

-Szóval ezért tüntek el hónapok óta minden reggel.-gondolkodott hangosan. A többiek meglepetten énéztek rá.

-Idén is a keringővel nyitunk.-fojtatta a bemondó.

Felcsendültek az első dallamok. A párok táncolni kezdtek. Hiei-ék csak Kuramaékat figyelték.

-Milyen jól mozognak.-áradozott Yukina. Ebben mindenki egyetértett. A nyitótánc véget ért.

-Most következnek a versenyzők egyéni bemutatói.-szólt ismét a kommentátor. Kuramaék voltak az utolsók. Botan nagyon izgult, de elég volt pár biztató szó és persze Kurama ajkainak érintése, hogy kissé megnyugodjon.

Végul minden pár letudta, csak ők maradtak.

-Most pedig az utolsó páros következeik.Suichi Minamino és bályos partenere Botan kisasszony.

Egymás derekát átkarolva mentek ki. Megálltak egymással szemben. Elkezdődött a zene és ők táncolni kezdetek.

A barátok ámulattal figyelték. Egy pörgés után pont elöttük állatak. Odaintettek nekik, majd még egy pörgés és már a terem másik végén voltak. Kieko és Yukina nem tudtak betelni Botan szépségével. A fiúk inkább azont törték a fejüket, hogy miként szekálják majd Kuramat.

Miután befejezték hatalmas tapsvihar következett. Mosolyogva köszönték meg, majd a szinfalak mögé mentek. A zsűri visszavonult. Fél órával késöbb megvolt a nyertesek neve. Sajnos Kurama és Botan nem nyertek. De nem voltak letörve, mert a verseny által mgkapták egymás szerelmét.

Miután vége lett a dijkiosztónak odamentek a többiekhez.

-Sziasztok.-köszöntek.

-Ez volt aztán a meglepetés.-vágta hátba Kuramat Kuwabara.

-Meg kell hagyni ti aztán tényleg tudtok meglepetést okozni.-mosolygott Yususke.-Nem is hittem volna, hogy a nagy Youko Kurama ilyeneket is tud.

-Ugyan már.-fogadkozott.-Ne feledjétek leszámoltam a múltammal.

A lányok egyfolytában Botant dicsérték. Elöl hátul csodálták a ruháját.

-Hiei!Te nem is mondassz semmit?

-De igen. Most én okozok neked egy kis meglepetést.-amint ezt kimodta odaugrott mellé és lefogta.-Yusuke most!-szólt hangosan.Ő is odalépett egy kendővel a kezében. Közben ördien vigyorgott.

-Most megkapod.-fenyegetőzött.

-De... mégis mi a fenét csináltok.-Kurama próbált szabadulni, de Hiei nagyon erősen tartotta. Yusuke bekötötte a szemét, majd Kuwabara és Hiei felkapták.-Tegyetek le!!!

-Felejtds el.-szólt vissza Kuwabara. Kurama érezte, hogy elindulnak vele. Hiába próbálkozott, csak nem sikerült neki kiszabadulni. Végül feladta.

Tiz perc múlva érezte, hogy egy székre ültetik. le akarta venni a kendőt, de valaki megakadájozta.

-Egy kicsit bird még ki.-hallodta Hiei hangját. Aztán valaki valami zenét kapcsolt be. Mindenki tapsolni kezdett.

-Botan!-kiálltott a lánynak, de az nem felelt. Ekkor valaki megérintette a vállait. Apró kezek voltak. Valószinüleg női. Aztán egyre lejebb csúszott. Végig a mellkasán, a hasán, majd a combjára. Vágül vissza,majd az ingjével kezdett babrálni. Egyik gombot a másik után nyitotta ki. Majd valaki lehúzta róla az inget. Itt már nem birta tovább. Felugrott a székről és letépte mgáról a kendőt. A többiek szélesen vigyorogva néztek rá. Kurama körülnézett. Yusuke lakásán voltak. Mindenhol lufik szálltak és szines szalagok lógtak le. A szoba közepén egy hatalmas -BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KURAMA-felirat lógott a plafonról.

Erről el is feletkezett. Annyira lefoglalta a verseny, hogy a születésnapját el is felejtette. Ennek hangot is adott.

-Látod, ilyen barátaid vannak.-lépett mellé Hiei széles mosollyal.

-Hol van Botan?-nézett körül.

-Itt!-hallodta a lány hangját. A hamg irányába fordult. Szinte leesett az álla mikor meglátta. Botan egy nagy műtorta közepén állt egy falatnyi bikiniben. Boldogan mosolygott rá. Lassan odasétált a lányhoz. Botan a mellkasára tette a kezét és lassan végig simitotta. Kurama megismerte ezt az érintést.

-Várj csak ezt még visszakapod.-felkapta szerelmét és forrón megcsókolta.

Mindenki örült. Vidám hangulatban folytatták a napot. Kurama rengeteg ajádékot kapott. Miután ettek a meglepetéstortából a fiúk kicsit félrehúzodtak beszélgetni. De Kurama egyre csak Botanra pillantott. Néha a lány is viszonozta, egy alaklommal még csókot is dobott neki. Kurama ezt egy kacsintással köszönte meg. Visszafordult a fiúkhoz. A beszélgetés alatt csak azon járt az agya,hogy vajon mi lesz ezután. Megint szerelmére pillantott. De ez elég volt ahhoz, hogy minden eddigi kétsége szertefoszoljon.

Igen!! Vele végre boldog lehet és családot alapithat. Ahogy lassan körbetekintett a társaságon, egy különös gondolat vészkelte be magát az agyába. Ezt mosolyogva nyugtázta. Ők a második családja!

                    FINITO