12. rész
A róka és a farkas egymásnak estek és tépték egymást,ahol csak érték.Hosszú csata volt.Hirtelen a két küzdőfél elugrott egymástól és lihegve értek földet.A róka sebeit nyalogatta,míg a farkas szilárdan nézte és egy kicsit sem törődött vérző lábával és sebes hátával.Mikor a róka ránézett megszólalt.
-Látom így nem jutunk dűlőre.
A farkas bólintott és mindkettejük alakja újra gömbbé változott,majd emberekalakban álltak egymással szemben.
A férfi bal karja iszonyatosan fel volt hasítva,míg bal oldalán egy seb tátongott.Sziszegve kapta oda kezét,majd unakahúgára nézett.
A nő hátáról csöpögött a vér.Jobb karja neki sem volt jobb állapotban,mint nagybátyáé.De ő meg sem görnyedt.Egyenesen és elszánt tekintettel méregette az előtte álló férfit,majd egyszerre ugrottak a levegőbe és egymás felé kaptak.Rua a hátán lévő dárdát emelte le,míg Sayoko a kardokat kapta elő.A fegyverek szikrázva csapódtak össze.
A két szelem ellökte magát egymsától,majd újra összeugrottak.Percekig harcoltak így,majd mindketten kimerülten rogytak térdre.Sayoko kihasználta a pillanatnyi szünetet és kardjait eltette,majd jobb tenyerét a földhöz nyomta.Az zölden kezdett világítani,majd a föld a férfi felé kezdett repedezni és a magasba tört.Sayoko emelte a kezét és vele együtt a földet is.Rua ordítva repült a levegőbe és még megijedni sem tudott,mikor három-négy éles szikladarab fúrta át a testét.A föld potyogni kezdett,majd visszaállt eredeti állapotba.Rua is a földre zuhant.Sayoko közelebb sétált a ziláló férfihoz és fölétartotta jobb kezét.
-Ezt anyámért.-suttogta és a férfit rögvest elemésztették a zöld lángok.
Sayoko kimerült esett térdre.Sesshomaru gyorsan mellésietett és ölbe kapta.Elindult vele a kastély felé,de még visszaszólt a tétován áldogáló szellemeknek.
-Térjetek haza és várjátok úrnőtöket.Amint felépülni meglátogatjuk a keleti palotát.
A szellemek rögtön hátrafordultak és elindultak Kelet felé.Inuyasha-ék követték Sesshomaru-t,aki meg sem állt Sayoko-val közös szobájukig.Ott lefektette az ágyra az ájult nőt.
Kagome az ágyhoz sétált.
-Most menjetek ki,fiúk.-mondta és Sayoko felé fordult.
-Na,de...-kezdte Sesshomaru,de Inuyasha beléfojtotta a szót.
-Gyere.-kezdte és kifelé rángatta bátyát.-Kagome és Sango tudják mit csinálnak.
A fiúk távoztak a szobából.A két lány pedig elkezdte levetkőztetni Sayoko-t.
-Sesshomaru-sama.-kiáltott Rin,aki Shippo-val futva közeledett feléjük.
-Inuyasha!-kiáltott Shippo,majd a fiú vállára ugrott.
-Mi történt?-kérdezte Rin,Sesshomaru-ba csimpaszkodva.
-Majd később,Rin.-csitította Sesshomaru és megölelte a kislányt.
Pár óra múlva nyílt csak ki a szoba ajtaja és Kagome lépett ki rajta.
-Gyertek.-mondta.
Sesshomaru egy percig sem habozott.Gyors léptekkel haladt el a megszeppent lány mellett,karjában Rin-nel és leült asszonya mellé.Ruháját a lányok levették és vastag kötéssel bugyolálták be sebeit,majd egy hálóruhát adtak rá.Az arcán lévő apró karcolások sorra heggedtek be,majd tűntek el.Sesshomaru lassan végigsimított immár újra szellemmé változott szerelmén.Úgy örült,hogy épségben van.A harc alatt nagyon aggódott érte,de nem avatkozhatott be.Ezt a csatát neki kellett megvívnia.
Sayoko hirtelen megrándult,de aztán újra mély álomba szenderült.
-A sebei nagyon gyorsan gyógyulnak.-kezdte Sango.-Gyorsabban,mint az szellemeknél megszokott lenne.
-Ezt,hogy érted?-nézett rá Inuyasha.
-A hátán és a karján iszonyatosan ronda sebek voltak.Nehezen tudtuk csak elállítani a vérzést.De amint a vérzés elállt a sebek sötétzölden kezdtek világítani és maguktól regenerálódásnak idultak.Láttam már szellemet gyógyulni,de ez valami eszméletlen.Ha jól számolom,akkor csak két-három hét múlva jönne rendbe egy átlagos szellem ilyen sebektől.Nem igaz Sesshomaru?
-Sayoko nem átlagos.-válaszolt Sesshomaru.-Ő mindig gyorsabban gyógyult.Egy hét múlva kutya baja sem lesz.
-Ha te mondod.-mondta Inuyasha.-De ha nem bánod,az éjszakát itt töltenénk.
-Rendben.Kaoru,majd megmutatja a szobáitokat.
A cselédlány,aki épp most ért az ajtóba,tisztelettudóan biccentett és elvezette a vendégeket.
Inuyasha és Kagome egy szobában aludtak,míg Sango,Miroku,Shippo és Kirara egy másikban.Bár ők nem harcoltak,de olyan fáradtak voltak,mintha ezer szellemmel kellett volna megküzdeniük.
-Kagome.-kezdte Inuyasha.-Gyere ide.
A lány érdeklődve nézett az ágyban hátán fekvő fiúra,majd kétkedve odasétált hozzá.Leült az ágy szélére és Inuyasha szemébe nézett.
-Tessék?-kérdezte Kagome.
-Semmi,csak szeretném,ha velem lennél.
-Itt vagyok.
-Tudom,de mindig a közelemben akarlak tudni.
Inuyasha felült és közelebb hajolt Kagome-hoz.Arcukat csupán egyetlen centi választotta el.
-Mindig legyél mellettem.-mondta Inuyasha és megcsókolta a lányt.
-Azt szeretném,ha örökké velem maradnál és a feleségem lennél.-folytatta a fiú.
Kagome csak röviden bólintott,majd megcsókolta a fiút.
-Szeretlek Inuyasha.-mondta.
-Én is.-suttogta a fiú és a hátára döntötte szerelmét,majd ismét csókokkal halmozta el.
Sayoko lassan és fáradtan nyitotta ki a szemét és körbenézett.Sesshomaru-t pillantotta meg a szoba egyik végében.Az ablakon át simogató napfény szűrődött be.
A férfi a hangok irányába kapta a fejét és meglátta épp felülő kedvesét.Rögtön mellé sietett és visszonyomta az ágyba.
-Neked még pihenned kell.
-Dehogy kell.-szólt Sayoko és ismét felakart ülni,amit a szellem sikeresen megakadályozott.-Teljesen jól vagyok.
-Nem vagy.Pihenj.
Sayoko hiába próbálta lefejteni az erős karokat,melyek visszabilincselték az ágyba.Nem ment semmire.Mikor a férfi kissé lazította a szorításon a nő elkapta a karját és kibillentette egyensúlyából és egyenesen rajta állt meg.
-Aggódtál értem?-suttogta Sayoko.
A férfi simogatónak érezte a nő meleg lehelletét a nyakán és kissé megborzongott tőle.
-Még szép,hogy aggódtam.-válaszolt Sesshomaru.-Hiszen az asszonyom vagy.
-Az vagyok.
Sayoko lágyan megcsókolta ura nyakát,majd rámosolygott.Sesshomaru viszonozta a tekintetét,majd nem bírt ellenállni és követelőző csókot adott szerelmének.Már épp kezdtek volna jobban belemélyedni egymás ízlelgetésébe,mikor valaki kopogott az ajtón.
-Ki az?-kiáltott kelletlenül Sesshomaru és lemászott a nőről.
-Elnézést,nagyuram.-lépett be Kaoru.-Kész a reggeli.
-Köszönjök.-válaszolt gyorsan Sayoko,mielőtt Sesshomaru leharapta volna a lány fejét.-Elmehetsz.
Kaoru gyorsan távozott és becsukta maga mögött az ajtót.
Sayoko lassan felállt és felöltözött.Teljesen frissnek érezte magát és ahogy magát ismeri nagyából egy hét alatt épült fel.Sesshomaru-val együtt hagyta el a szobát és egyenesen az ebédlő felé vették az irányt.
A teremben már ott ültek Inuyasha-ék is.Csak egy valaki hiányzott.
-Hol van Kagome?-kérdezte Sayoko.
-Felment a szobába.-válaszolt Inuyasha két harapás közt.-Nem érezte jól magát.
-Csak nem beteg?
-Nem tudom.
-Mikor lett rosszul?
-Mikor leült enni.
Sayoko is épp nyúlt volna az ételért,mikor megcsapta annak az illata.
-Oh.-kapta a szája elé a kezét.-Én sem kérek.Nem.Nem kérek.Inkább menézem Kagome-t.
Azzal felállt az asztaltól és elindult a szoba felé.Mikor odaért,bekopogott és belépett a szobába.Kagome a hátán feküdt és a hasát szorongatta.
-Mi baj?-kérdezte Sayoko.
-Mindjárt elhányom magam.-mondta Kagome.
-Te is?Mikor megláttam a kaját,azt hittem mindjárt kitaccsolok az asztalra.
Valaki ekkor kopogott.
-Tessék!-mondták a lányok egyszerre.
Egy idős nő lépett be az ajtón.A lányok érdeklődve néztek rá.
-Sesshomaru-sama küldött,hogy nézze meg a hölgyeket.-mondta a hölgy.-Mi a problémájuk?
-Semmi érdekes.-szólt Sayoko.-Csak rosszul lettünk,mikor megláttuk a reggelit.Pontosabban a szagától.
Az idős hölgy bólogatott,majd megvizsgálta őket.