Heni ficijei
shikon 2006.09.18. 14:18
5. rész
Sayoko már lassan egy hónapja vándorolt.Pontosan tegnap hagyta el Kelet határát és belépett a Nyugati földekre.Útja eddig zökkenőmentes,de szinte eredménytelen volt.Mióta a furcsa idegeneket elvesztette,azóta egyetlen emlékkép sem férkőzött az agyába.Három hónapja semmiféle látomása nem volt.Ezek közt a gondolatok közt haladt egy újabb falu felé.
Hirtelen füstszagot érzett és egy szellemi aurára lett figyelmes.Megszaporázta a lépteit és szinte rohanva futott a falu felé.Azt már a lángok emésztették és halottak hevertek mindenfelé.A falu közepén egy kétfejű,zöld színű,ocsmány szörny állt.Még a 20 métert is meghalatta a magassága.Mikor észrevette a felé rohanó Sayoko-t,ördögi hangján szólalt meg.
-Nézd,testvér!-mondta a másik fejének.-Itt egy papnő.
-Együk meg őt is.-mondta a másik fej és már a lány felé kapott.
-Ezt egyétek.-mondta suttogva Sayoko és útjára engedte kifeszített nyilát.
Azt hirtelen zöldes-fehér burok fogta körbe és eszeveszett gyorsasággal süvített a szörny felé.Még el sem érte igazán,mikor a szörnyeteg apró darabjaira hullott és elporladt.
A falusiak egy darabig némán álltak,majd hálálkodva futottak a nő köré.
-Köszünjék szépen,Miko-sama.-mondogatták.-Az istenek áldjanak meg érte.
Sayoko kissé belepirult a dicséretbe,de saját maga is elégedett volt az eredménnyel.
-Hogyan tudnánk ezt meghálálni?-kérdezte egy asszony.
-Csupán ma éjszakára kérnék szállást és élelmet.-kezdte Sayoko.-Cserébe pedig segítek ellátni a sérülteket.
-Ahogy kívánja,Miko-sama.
Ezzel a beszélgetés annyiban maradt.Sayoko-nak a falu megmaradt fogadójában kínáltak szállást és sok finom ételt adtak neki.Ígéretéhez híven,Sayoko pedig ellátta a sebesülteket.
Már éppen az utolsó sebesültet ápolta,aki szörnyen súlyosan sérült meg.Sayoko úgy vélte,hogy már biztos nem éri meg a reggelt.De ekkor valami furcsa dolog történt.Annyira szerette volna megmenteni a férfit,hogy mind két tenyere a gondlat nyomán,halvány ezüstös derengésbe kezdett.Sayoko egy percet sem tétovázott.Rögtön a férfi testére helyezte a kezét és összpontosított.A férfi teste ekkor ezüstösen kezdett fényleni,majd pár perc múlva az összes sebe eltűnt.
Sayoko-nak hirtelen eszébe jutott,amit még az anyó mondott.Azt mondta,hogy néhány miko képes a gyógyításra,de hogy ő képes e erre azt nem tudja,így nem is tanít neki effélét.De ezekszerint a nő képes volt rá.
Érezte,hogy ez a gyógyítás kicsit több erőt vett ki belőle,mint szerette volna,de örült,hogy sikerült megmentenie ezt a férfit.Mikor elvégezte a dolgát elindult a fogadó felé és gyorsan álomba merült,miután megvacsorázott.
Másnap reggel elbúcsúzott a hálálkodó falusiaktól és folytatta az útját.Szürkületre érkezett meg egy következő faluba,amit szintén a tűz emésztett.Sayoko ismét futni kezdett a falu felé.Mikor a falucska szélére ért,rengeteg szellemmel találta szemben magát.Egy igazi hordával.A csata kellős közepén embereket pillantott meg,akik minden igyekezetükkel próbálták megölni a szellemeket.Érzékeire hagyatkozva kitudta venni miféle emberekkel hozta össze a sors.Teljesen biztos volt benne,hogy három embert lát,egy kis szellemet és egy emberi aurával keveredő szellemet is.Talán félig szellem lehetett.A magasban pedig ekkor pillantott meg három másik szellemet,akiknek az aurája egyenesen rémisztő volt.Egy férfi és két nő lebegett egy rózsszín gömb közepében,majd kacagás kíséretében tűntek el.
-Jó szórakozást.-mondta a férfi és a nőkkel együtt immár hűlt helye volt.
Sayoko kifeszítette íjját és egyszerre két vesszőt helyezett a húrra.Ezeket útjára engedte és egy imát kezdett mormolni.A nyilak átváltoztak zöldes-fehér gömbökké és az ima nyomán mintha ezerfelé válltak volna,minden szellemet letaroltak,akik porrá hamvadva tűntek el.
Az ötös csapat a nő felé fordította a fejét.Sayoko pedig lassan feléjük sétált.
-Nem esett bajotok?-kérdezte őket,miközben melléjük ért.
Ők csak némán megrázták a fejüket.Sayoko pedig szemügyre vette őket.Először az embereket.Két nő és egy férfi volt.A férfi bizonyára szerzetes lehetett.Fekete haja és kék színű szeme volt.Egy fekete és lila színű ruhát viselt.Jobbján egy imafüzért hordott.Botjára támaszkodva szorongatta az oldalán húzódó sebét.A második nő ruhájából rögtön látszott,hogy szellemírtó.Fekete haját cofban fogta össze.Barna szemeivel érdeklődve nézett rá.A másik lány szintén dús,fekete hajú,barna szemű volt.Igen különös ruhákat viselt.Sayoko tekintete most a lány által támogatott félszellemre vetődött.Piros kimono-t viselt.Hosszú fehér hajában két pici fülecske pihent.Míg szeme ugyanolyan borostyánszínű volt,mint Sesshomaru-é.A fiú egy hatalmas kardot tartott a kezében.A vállán pedig egy kis rókakölyök pihent.Édes,vörös hajú,zöld szemű volt.Mellettük pedig egy eddig nem látott kétfarkú macskaszellem figyelte kitartóan őt.
Sayoko tekintete ismét a szerzetesre futott és sebét vette szemügyre.
-Had segítsek.-elvette a szerzetes kezét a sebről és gyógyítani kezdte.
Mikor végzett mindenki megdöbbenve nézett rá.
-Papnő vagy?-kérdezte a furcsaruhás lány.
-Igen.-bólintott Sayoko.-A nevem Sayoko.Ti kik vagytok?
-Az én nevem Kagome.-mondta az érdekes ruhás nő.
-Sango vagyok.-felelt a szellemírtó.
-Shippo.-mondta a kisróka.-Ő pedig Kirara.-mutatott rá a macskadémonra.
-Inuyasha.-válaszolt tömören a félszellem.
-Én pedig Miroku vagyok,szép hölgy.-mondta a szerzetes és közelebb lépett.-Mond csak.Nem lennél a gyermekeim anyja?
Ahogy a szavak elhagyták az ajkát Sango a fegyverével,ami egy hatalmas bumeráng volt,akkorát csapott rá,hogy az menten elájult.
Sayoko tekintete megkeményedett és fenyegetően nézett a szerzetesre.
-Ne is törődj vele.-mondta Kagome.-Ezt mindenkitől megkérdezi.
Sayoko most a falusiakra nézett.Egy halott sem volt,de annál több sérült.Sayoko szó nélkül elindult feléjük és elkezdte ellátni őket.
-Szerintetek honnan pottyant ő ide?-kérdezte Sango.
-Nem tudom.-válaszolt Kagome.-De isszonyúan erős miko.Láttátok mit művelt két darab Szent nyílvesszővel?
-Igen.-szólt Miroku is.-Félelmetes.
Kagome lassan Sayoko-hoz sétált és leguggolt mellé.
-Mi is segítünk.-mondta mosolyogva.
Sayoko viszonozta a mosolyt és mindenkinek elmondta mi a dolga.
Nagyon sokára végeztek,de a falu fogadósa szállást ajánlott nekik.Mikor mindenki bevonult,hogy megegye a felkínált vacsorát,Sayoko-t kérdésekkel kezdték bombázni.
6. rész
-Hogy kerültél ide?-nézett Sayoko-ra Kagome.
-Vándorlok.-kezdte Sayoko.
-Nincs egy bizonyos falu,amit a védelmed alá vettél?-kérdezte most Sango.
-Nincsen.
-Mióta vagy úton?-kérdezte Miroku.
-Már egy hónapja.
-És egyedül?-nézett fel Inuyasha.-Bár ahogy elbántál Naraku szörnyeivel,nem hiszem,hogy túl sok védelemre szorul.
-Ha ez dicséret volt,akkor köszönöm.
-Keh.-Inuyasha elfordult.
-Amúgy ki ez a Naraku?-nézett Kagome-ra Sayoko.
A kis csapat mindent elmesélt a kíváncsi Sayoko-n Naraku-ról és hogy ők miért vannak úton.Aztán szépen lassan mindenki mesélt az életéről.Majd Sayoko került sorra.
-És veled mi van?-kérdezte Sango.
-Nos...-kezdte Sayoko,de megakadt,mert kissé elbizonytalanodott.
Vajon tényleg megoszthatja titkát velük?Nem.Azt nem szabad.Végül csak keveset mesélt el.
-Hét évvel ezelőtt fogadott be engem egy falu,mert súlyosan megsebesülve találtak rám.Semmire sem emlékeztem az előző életemből,így megkértem a falu papnőjét,hogy tanítson miko-nak és útra keltem.
-Érdekes történet.-nézett rá Miroku.
Még egy darabig beszélgettek,majd mindenki elvonult aludni,hogy holnap újjult erővel folytassák útjukat.
Másnap reggel Kagome érdeklődve fordult Sayoko felé.
-Nem tartanál velünk?-kérdezte.
-Miért?-nézett rá Sayoko.
-Mert szerintem jó társaság lennél és örülnénk neked.Legalább nem utaznál egyedül.
Sayoko kissé elgondolkozott,de végül úgy döntött,hogy semmi baj sem származhat belőle.Így csatlakozott a kis csapathoz és velük folytatta tovább útját.
Egy teljes hónapig nagyon csendes utuk volt.Aztán egy reggel Inuyasha idegesen szimatolt bele a levegőbe.
-Mi történt Inuyasha?-nézett rá Kagome.
-Az idióta bátyám szagát érzem.-mondta Inu,majd morogva nézett előre.
Az erdőből egy férfi közeledett feléjük.Arcán semmiféle érzelem nem tükröződött.
-Sesshomaru.-szólalt meg meglepetten Sayoko.
Minden tekintet rá szegeződött.Még Sesshomaru is megtorpant a tisztáson és a nőt figyelte.Orrába ismét befészkelte magát az illata és újra önkéntelenül is kutatni kezdett az emlékei közt.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Sango.
-Már találkoztam vele.-szólt Sayoko.-Futólag.
-Üdv,öcsi.-szólt nagysokára Sesshomaru és öccsére nézett.
-Mi a fenét akarsz?-kiáltott felé idegesen Inuyasha.
-Csak a szokásos.Megölni jöttem téged.
Sesshomaru már ugrani készült,mikor egy undok,medveszellem ugrott elő az erdőből.Látszott a szemein,hogy étel után kutat.Mikor a csapatra nézett,villámgyorsan kapott feléjük.A többiek még megdöbbeni sem tudtak.A hatalmas mancsok felkapták Sayoko-t és a magasba emelték.A nő ajkát még egy sikoly sem hagyta el.Csak némán bámulta a hatalmas állatot.
Kagome gondolkodás nélkül kilőtt felé egy nyílvesszőt,ami megsebezte az állat mancsát és így az elejtette a nőt.Sayoko a föld felé zuhant.Már felkészült a halálra,amikor is a fák közül kirobbant a hatalmas sárkányló és sikeresen kapta el a zuhanó nőt.
Sayoko elhelyezkedett a nyeregben,féloldalt ülve,majd Aun-hoz dőlve súgta.
-Repülj egyenesen felé és bármi történjék tarsd az irányt.
Aun bólintott hatalmas fejeivel és szélsebesen vette célba a medve fejét.Sayoko kifeszítette az íjját és útjára engedte zöldes nyílvesszejét,ami rögtön elporlasztotta a medvét.Aun ezután a nővel a hátán gazdája mellé repült.
Sayoko leugrott az állat hátáról,majd mit sem törődve a döbbent tekintetekkel,Aun fejeihez sétált és barátságosan simogatta meg őket.
-Köszönöm.-mondta nekik.-Ügyes voltál.
Ezzel Sayoko az értetlenül bámuló szellemre emelte tekintetét.Sesshomaru csak nézte a nőt és nem értette Aun viselkedését.
A többiek is meglepődve figyelték a jelenetet,majd Inuyasha törte meg a csendet.
-Ez meg mi volt?
Sayoko meglepődve bámult rá,de válaszolni nem tudott,mert szárnyzümmögés törte meg a csendet.Mindenki arrafelé nézett,majd egy Saimiyoushu-t láttak a medve maradványai felé repülni.A darázs egy ékkőszilánkott vett el a földről és már épp emelkedni készült,mikor Sayoko utánna kapott.Puszta kézzel kapta el a darazsat,elvette tőle a szilánkot és kezét kissé összeszorította.A darázs zöldes lángok között hamvadt el.Sayoko mit sem törődve a jelenséggel,visszasétált barátaihoz és Kagome kezébe nyomta a szilánkot.
A lány elvette tőle.Sayoko pedig rájuk nézett.
-Ne haragudjatok,de azt hiszem el kell búcsúznunk egymástól.-kezdte.
-Miért?-kérdezte értetlenül Kagome.
-Nincs semmi bajom veletek,de nekem most másik ösvényen kell tovább indulnom.Ne haragudjatok.
-De ugye még találkozunk?-kérdezte Sango.
-Persze.
A három lány megölelte egymást és Sayoko mit sem törődve Sesshomaru-val megfogta Aun kantárát és visszavezette az erdőbe.
-Ez meg mit művel?-nézett utánna Sesshomaru és idegesen a nő után trappolt,faképnél hagyva az elképedt csapatot.
Inuyasha-ék lassan magukhoz tértek a döbbenetből és kissé szomorúan,de folytatták útjukat.
Sesshomaru eközben beérte a nőt és villámgyorsan elé állt,hogy az ne tudj folytatni az útját.Sayoko kérdőn nézett fel az előtte álló szellemre,aki nagyából egy fejjel magasabb volt nála.A hideg,borostyánszemek végigmérték és fenyegetően tekintettek rá.Sayoko teljes nyugalommal állt a szellem előtt és ugyanolyan ridegséggel nézett a sárga szemekbe,mint azok az övéibe.Percekig álltak így,majd Sesshomaru hangja törte meg a csendet.
-Hogy képzelted,hogy ellopod a lovamat?
-Nem loptam el.-válaszolt meglepődve Sayoko.-Veletek szeretnék utazni.
-Mi?
-De csak ha szabad.Ha megengeded,akkor vállalom,hogy vigyázok Rin-re,ha nem vagy vele.
Sesshomaru gondolatai gyorsan rohangáltak a fejében."Ha engedem,akkor legalább valaki védelmezné Rin-t és nem kéne miatta aggódnom.Amúgy is.-gondolta Sesshomaru.-Láttam,hogy milyen erős ez a nő.De ha velünk lenne,akkor a szaga egyenesen az őrületbe kergetne,mert még most sem tudom,hogy honnan ismerős."Végül némi töprengés után,Sesshomaru beleegyezően bólintott és sarkon fordult.Sayoko mosolyogva követte.Remélte,hogy ezzel a csapattal több emléket sikerül visszahoznia és nem is tévedett.Alig lépett párat máris képek törtek rá.
Sesshomaru-t látta és saját magát szellemalakban.Egy sziklán álltak.Azt nem hallotta miről fojt a szó,de a szellem és a nő kezet fogtak és mindketten ellenkező irányban távoztak.
A képek végetértek és Sayoko már Aun nyergében találta magát.Sesshomaru is hátrapillantott,de mikor látta,hogy a nő jól van,újra előre nézett és meg sem álltak a táborhelyig.Ott Rin hatalmas örömmel fogadta a hírt,hogy Sayoko velük fog utazni.
|